Trebó Róbert
Születnem sem kellett volna,
Vagy nem ide, más bolygóra,
Vagy nem ekkor, másik korba...
Akárhogy is, mutasd, hova!
Hervadón a Hóvirág
Hajlik éji szép mezőn.
Fénybe vonja holdvilág
Drága, Kedves Éltetőm!
Görbül az idő, görbül a tér,
Görbül a lélek. Megőrültél?!
Hajlik a szívem, hajlik, amíg
Hajlik a világ, hajlik a sík.
Írok, amíg írni tudok,
Bár nincs, akit érdekelne...
Útra kelek, elindulok
Túlvilági édenkertbe.
Hömpölygő unalom árad
Szét az emberek testében.
Elvette tőlük a zárlat,
Amit megszoktak egészen.
Porból lettünk, porrá leszünk,
Mégis ellenségeskedünk.
Nem értem, ez milyen élet.
Nem vagyok még elég érett?
A világot bejártam
Kacskaringós hegyeken,
Horizontig elláttam
Sík, alföldi helyeken...