Trebó Róbert
Hideg még a Duna-part is
Itt, hisz a Tiszával egész,
Lábunk alatt halom kavics,
Mit a szívben szikla tetéz.
Gátoldalnak lágy ölén
Bújt csókért a lány fölém.
Egyetlen, mi visszatart,
Hideg még a Tisza-part.
Az első év negyven sora
Kagyló héja az ölem,
Neked most ez a világ,
Te vagy benne a gyöngyszem,
Aranyos kis drágaság!
Óh,
Haladt,
Bújt felém
Magányában,
Takaró alatt
Gabalyodva belém
A lány az éjszakában...
Születnem sem kellett volna,
Vagy nem ide, más bolygóra,
Vagy nem ekkor, másik korba...
Akárhogy is, mutasd, hova!
Hervadón a Hóvirág
Hajlik éji szép mezőn.
Fénybe vonja holdvilág
Drága, Kedves Éltetőm!
Görbül az idő, görbül a tér,
Görbül a lélek. Megőrültél?!
Hajlik a szívem, hajlik, amíg
Hajlik a világ, hajlik a sík.
Írok, amíg írni tudok,
Bár nincs, akit érdekelne...
Útra kelek, elindulok
Túlvilági édenkertbe.
Hömpölygő unalom árad
Szét az emberek testében.
Elvette tőlük a zárlat,
Amit megszoktak egészen.
Porból lettünk, porrá leszünk,
Mégis ellenségeskedünk.
Nem értem, ez milyen élet.
Nem vagyok még elég érett?
A világot bejártam
Kacskaringós hegyeken,
Horizontig elláttam
Sík, alföldi helyeken...