Turi Károly

Turi Károly

Született: 1968. szeptember 4.

Népszerűség: 161 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Álszentség

Régvolt már, mikor a Vatikánból fellőtték a napot,
Hogy az embert lelke halhatatlan, szentírásnak higgyék.
Lassan lejár az ideje e műholdnak,
A gyógyfüves embert pedig keresztre vitték.

Tovább...

A pápai főtéren

Örökké tartó álmosság egy borostás, hajléktalan padon,

Az éjszakába rejtegetett szégyen!

Tovább...

A mamánál

Állott ott a levegő, akár a szmog, nem mozog,
S mi tárt karokkal egymásnak estünk,
Hisz volt itt már spanyolnátha is, mégis mind-mind egyszer bénák leszünk.
De addig a sok emlék mind felcser!
Ezért százszázalékos még fejünkben a vincseszter.

Tovább...

Azt hitted

Ha én nem kerestelek volna anno, te lány!
Talán sose lettél volna kéretlen ily boldog.
Mert úgy hitted, vannak az életben még más,
Sokkal fontosabb dolgok.

Tovább...

Amiből vétettem

Azért félek a haláltól, mert nem visz semmi tovább, csak a szél,
Elvesznek a gének, mindennek lába kél, csak a betűkbe kapaszkodok fanyarul.
Hogy esetleg szól majd rólam is ének,
S beszélnek később is magyarul.

Tovább...

Eljöttem hozzád

Eljöttem hozzád az erdőbe,
Hogy találkozzam veled.
Csak emlegetlek, ahogy a többiek hívnak,
De nem tudom a neved.

Tovább...

Ma éjjel

Ma éjjel újra gyermek voltam, s ahogy
Szájam sarkából a nyál mosolyogva kicsorgott.
Rajta éhesen megcsillant a reggeli lux,
Hiába, te mélyen aludsz, de a valóság már ott vicsorgott.

Tovább...

Ez a hely

Ha ezek a kövek beszélni tudnának,
Melyeket az eke nagy hetykén kiforgat.
Ha egykor volt is oly értelem a koponyában, ki értette,
Akkor még tán mosolygott, most üresen úgy tűnik, inkább csak vicsorgat.

Tovább...

Hol vagy, ifjúság?

Hol vannak a régi nyarak,
A gyermekszívek, az aranyak.
Kik sátrat vertek egy-egy film után,
Kiket nem csalt haza, csak a vacsora délután.

Tovább...

A rám eső részt

Sétáltam a Bakonyban
Leszegett fejjel, mélán.
Tán itt bukik alá a földnek zuhatag vérem,
S megpihen benne költői vénám.

Tovább...

Itt repdesel, Hanni

Itt repdesel, mint a kanári,
Csak kapkodom a fejem utánad én, a semmirekellő.
Kalapom alatt fülembe duruzsolsz,
Akár a nyári szellő.

Tovább...

Üdvözlégy, Devecser

Itt zümmögsz a fejemben folyton,
Te fura gondolat,
Mint tenyerét dörzsölő, éhes döglégy kövéren.
Itt vagyok elveszve egyedül,
S e hang se terjed már úgy a sötétben.

Tovább...

A szikra

Soha nem voltam én
Értékes ember.
Csak jöttem s mentem e vidéken,
Mint minden évben a szeptember.

Tovább...

Templomos lovagok

Csuhába öltözött templomos lovagrend,
Őrzik odabent a nincset.
A kulcslyukon surran be guberálni a fény is,
Mely meg akarja érteni mégis odabent a giccset.

Tovább...

Itthon

Ahogy itthon járok mindig,
Megszólítanak a régi barátok.
Előkerülnek valahonnét, de csak itt,
A felnőttnek hitt biciklik, szánok s a nagykabátok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom