Turi Károly

Turi Károly

Született: 1968. szeptember 4.

Népszerűség: 54 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ábrahámhegy

Rózsa utca 2

A hintában fiatal lány ült,
Unott arccal nézett valamit,
Talán engem vagy a holdat.
Az asztalon gőzölgő lecsó,
S a pohárkában előtte valamiféle
Ismerem eredetű szintetikus oldat.

Tovább...

Későn érkeztem

Beesett a fény az ablakba
Az ajtó alatt, apró kis réseken.
Te egy csipkés blúzban mosolyogsz reám
Egy régi fényképen.

Tovább...

Érintetlen természet

Egy dolog van, amin
Nem változtat semmi, amíg élek.
Ahogy repülni tanított az Isten,
Honnét anyám méhe volt a fészek.

Tovább...

Mehetnénk együtt is

Mindenki gondol valamire,
Én folyton csak reád gondolok.
Hogy bongyor hajad végén a fürt
Hova, merre kujtorog.

Tovább...

A hit

Ott kujtorgok a napsugárral
Poros dűlőutak mentén.
Hogy itt lehetnél most velem,
Hisz a fájdalom ma már
Csak csupa mirha és tömjén.

Tovább...

Noé bárkája

Dédelgettem egy világot magamban,
A teremtés tajtékján ring idebent,
Még minden szalmaszál a mátkája.
Ott a palló még nem indul,
Olyan a lelkem, mint Noé bárkája.

Tovább...

A Tejúton

Álmomban a Tejúton sétálok
Két kiflivel a zsebemben.
Körülöttem mind a fényes csillagok.
Keresem az Istent!
Hát szóljatok néki, hogy itt vagyok.

Tovább...

Kézenfogva

Kézenfogva sétáltam a fénnyel,
Árnyéknak ott volt már
E dimbes-dombos liget.
Néhány emlék szembejött velem hazafelé,
Mint egy kísértet.

Tovább...

Illúzió

Olyan ez a mai napom,
Mint egy illúzió,
Gondolatban festett csendélet.
A valóság zokog a csillagok mögött,
Mert itt mindenem a csendé lett.

Tovább...

Az időhöz

Hullámzó búzatenger,
Rajta nyargalászik a szél.
Versenyt fut az idővel,
Aki senkitől se fél.

Tovább...

Az Úrhoz

Úgy éreztem néha, itt hagyott,
Mint gyermek a játékát,
Materiálisan a szubatomi térbe.
S nem látom, csak az árnyékát,
Azt is fájdalom kísérte.

Tovább...

Ó, hazám

Szemed sarkában lévő
Könnycseppben fuldoklok, ó, hazám.
Mint halovány reménység,
Ki megszületni nem képes,
Kit, ha elfelejtesz, örökre odavész talán.

Tovább...

Egy variáció a teremtésre

Éreztem az Istent,
Azt, amit gondolt.
S a halál angyalát,
Ahogy pihenni vágyó lelkeket korholt.

Tovább...

Éltem, ahogy kellett

Féltékeny reám a csend,
Az idő reménytelenül néha elibém szédül.
Érzéseket koldul, de mint a tolvaj,
Úgyis mindent elvisz végül.

Tovább...

Valahogy

Valahogy oly nehéz voltam már,
Mint egy neutron csillag.
Hajlott alattam a tér-idő, mint egy pókháló,
Nem voltam önmagam, éppen hogy csak.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom