Turi Károly
Ahogy itthon járok mindig,
Megszólítanak a régi barátok.
Előkerülnek valahonnét, de csak itt,
A felnőttnek hitt biciklik, szánok s a nagykabátok.
Lassan megvirradt a Duna-parton,
S én, mint ő, kiöltözve fessen.
Bujkáltam a föld alatt, s lógtam a sárga villamossal
A nagy Budapesten.
Valahová eltűnt már rég,
S nem emlékszem, hogy néz ki, vagy milyen szóra hallgatott.
Tán unta magát, s lába kelt batyuval a vállán,
Szomorú, kisírt szemekkel, mint a csendes eső, ballagott.
Valahová elbújtak a szavak,
Melyeket már régóta keresek.
Tán elrejti őket az agy, vagy keringenek az artériákon,
S a szív utánuk már hiába kesereg.
Megkérem a kezedet, kedvesem, meg biz` én,
Ha beköszönt a tavasz idén, s eljő a nyár.
Mert e szép időben itt döngicsél a szerelem, az a ravasz,
S egyszer bemutatom neked is anyám.
Hazafelé jövet gondoltam reád, kedvesem,
Hogy szedek neked egy csokrot.
Már éreztelek szemem gödrén nedvesen,
De nem találtam, csak bokrot.
Kint feküdtem a hintaágyba`,
Nem járt körülöttem csak a szellő.
Éppen aludni készültem, mint a tej,
Hej! Búsuljon a temető.
Néha feltűnik az udvaron,
Mint felhőkből szűrt fátyolnapsütés,
Testét a gondolat még idehozza e házba.
S ki is néz a folyosón a tükörből,
Ha róla álmodva mozog, fut a kutya lába.
Szerelmet ígértél,
Olyant, mint a tiéd volt.
Telis-tele fekete lyukakkal,
Miközben szikrázott az égbolt.
Csivitelő álmok ültek fel a hársfákra,
Mint morzsát kereső éhes verebek.
Kharón evez velem, koporsóm ladik, egy darabig kaloda...
Álmomban egyszer verset írtam,
S ahogy ott sírtam, zokogtam meghitten,
Valahol a sorokban, hogy, hogysem,
Felém jött az Isten.
A szobában nehéz, dohos levegő járt, szinte úszott
A redőnyök szúette köntösén.
Én alig ismerek már anyámra,
Ki még most is olyan, mint egy költemény.
...Mondd, miért lettél ily árva!
Pedig e világot éretted szavaimmal esketem.
Tán keresel valamit? Hogy mint a fájdalom,
Ki- s bejársz a testemen.
Álmodoztam úgy
E magányos délután most rólad.
Hogy milyen lesz majd tekinteted,
Mikor az enyém a tiédbe olvad.
Az ima
Légy irgalmas örökkön,
Könyörgöm, adj kegyelmet.
Tiszta utat a rögökön,
Szívedhez hű szerelmet.