Turi Károly

Turi Károly

Született: 1968. szeptember 4.

Népszerűség: 147 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mindennapi kenyerem

Az ima

Légy irgalmas örökkön,
Könyörgöm, adj kegyelmet.
Tiszta utat a rögökön,
Szívedhez hű szerelmet.

Tovább...

Csak az volt a vágyam

Csak az volt a vágyam,
Nyomot hagyni valahogy ebben a világban.
Mert rám írt egy álom, a végső, odafent nem felednek!
Hogy bevésődnöm tán sose lesz késő e nemzetnek.

Tovább...

Kedvesemnek

Csak úgy

Leskelődtem a múltkor,
Tekintetemmel bukdácsolva utánad, mint a napsugár a rögökön.
De máig hiszem,
Hogy ott leszünk mi egymásnak örökkön-örökké, mindhalálig, Gicen.

Tovább...

Önmagammal

Önmagammal birkózom,
Mert csúnya dolgok vannak idebenn.
Én küzdök e kórral,
Pedig némelyik patyolat, mégis oly idegen.

Tovább...

Egyszer majd

Ha egyszer majd eljő
S kézen fog a halál engem,
Megkérem, keressen egy olyan helyet,
Ha talál, ahova lefekszem.

Tovább...

Karácsony

Belénk ette magát az utána való vágy,
Várjuk, hogy szennyesünk tisztára mossa.
Eladnánk lelkünk e patyolatnak,
De kikezdett minket az irigység, mint vasat a vak rozsda.

Tovább...

Ez a világ

Milyen csalóka tud lenni egy álom,
Ha belőle megébredsz.
A valóság is csak egy illúzió,
Hol bármihez nyúlsz, te mindig tévedsz.

Tovább...

Mikor eljöttem

Nem voltam én soha
Se boldog, se gazdag...

Tovább...

Egy időkapszulában

Egy időkapszulában utazik lelkem,
Száguldunk, mint a fotonok.
Retinám ablak e világra, s érzem,
Amint nézem, hogy teszik a dolgukat ionok és protonok.

Tovább...

Ágivagyon

Amikor az idő majd teszi a dolgát,
S elkísér a ravatalra.
Pecsét kerül tetteimre,
S marakodnak rajtam a hivatalba`.

Tovább...

Arra vágytam

Arra vágytam mindig, hogy tisztán ragyogjak,
Mint sötét égboltban a csillagok sora.
Mutatni a hazautat örökkön-örökké,
S nem égni ki soha.

Tovább...

Volt egy hely

Volt egy hely
Régen, egykoron.
Hol fullasztott tengernyi könny,
S lesett le reám a Somló,
Mint egy hegyorom.

Tovább...

Hazafelé

Gondolatok ülnek a felhők szélén,
Mint költöző madarak sorjában.
Hontalanok lettek szegények,
Már egy se lakik bent a koponyámban.

Tovább...

Édesem

Besompolyogtál szívembe,
Ahogy Pestre az este.
Odaloptál magadnak, mint lámpa fénye az árnyakat.
Felduzzasztottad ereimet élettel,
Ahogy medrét az áradat.

Tovább...

A fény

Ártatlan fény botorkál egy zseblámpával
A harmatos konkolyban sápatag.
Megszökött egy pontból az égen,
Hol először láttalak.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom