Turi Károly

Turi Károly

Született: 1968. szeptember 4.

Népszerűség: 105 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A tavasz

Itt sétál a kertek alatt,
Lenge kabátja volt, a gyönge vetés szunnyadóban.
Hófoltokkal rajta, mint a gombok,
Maradt belőle még egy kevés mutatóban.

Tovább...

Ámor nyila

Egyszer volt egy kedvesem,
A legszebb tán mind közül.
Örült néha a mikulásnak,
De inkább csak a Deák bukszának üdvözült.

Tovább...

Győz a gonosz?

Győz a gonosz nemsokára,
Hisz oly nagy az ármány, mint régen.
E sötét anyagban Isten a Nap helyett
Egy zseblámpával botladozik odafent az égen.

Tovább...

Bocsásd meg, Adonáj

Édes vagy néha, mint a méz,
De nem tudom, honnét hordtak a méhek.
Mert nem érzem illatodat lélekben
Oly mélynek, oly töménynek.

Tovább...

Hóangyal

Elvettem a friss hó tisztaságát,
Mint a gyermek, ki vágyott benne menni.
Nem járt aznap előttem
Se vad, se ember, se senki.

Tovább...

Szeretnék eltűnni

Szeretnék eltűnni most,
Nyomot hagyva, mégis oly hirtelen.
Mit csak később fog fel,
Ha megérti majd az emberi értelem.

Tovább...

Könnyek között

Ha minden úgy múlna el,
Hogy többé sose fájna.
S a szép emlék nem róna terhet
Ez ingatag vállra.

Tovább...

Változnom kell?

Becsapós az új év,
Langyos szellők járnak.
Tegnap még sajgott valami bennem,
De tán az idén szebb remények várnak.

Tovább...

Szingularitás

Egy hajkefe maradt utána,
Amit gyakran megszagolok.
Itt maradt az illata benne,
Amiért még néha én is itt vagyok.

Tovább...

Múltból a jövőbe

Próbáltam leírni sokszor
Az, ami...

Tovább...

Nyomtalanul

Mint a repülő húzta csík,
Nyomtalanul, tán úgy tűnök el.
S csak az Istennek,
De az embernek nem tartozva semmivel.

Tovább...

Áhított karácsony

Volt karácsonyom
Néhanapján.
Bár a fenyő sokszor lopott volt
Az erdők alján.

Tovább...

Karácsonyi fohász

Egy csodát vártam,
Égi jelet.
Hogy kis hasad,
Szépen csendben kikerekedett.

Tovább...

Egy kúriáról álmodtam

Egy kúriáról álmodtam,
Hol az ihlet cseléd benne.
Megszédít néha egy hintaszékben,
Mintha kis hajóm a tengeren lenne.

Tovább...

Elcsépelt szó

Milyen elcsépelt már ez a szó,
Hogy szeretlek.
Bármikor, ha kimondtam, sosem sírtak,
Csak nevettek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom