Tusi Timi
Mint virágon egy csöppnyi gyenge harmat,
úgy érjen most ajkamhoz az ajkad.
Bújt már könnyem mosoly mögött,
nevettem veled, s Te hitted,
vidámságom immár örök.
Egyedül voltam melletted,
egy tömegben, álarc, melyet
viseltem, létemmé tetted.
Sötét felhő alatt állok,
esővel ömlenek arcomba
a rossz álmok.
Minden csepp lemar
testemből egy darabot,
míg végül nem létezem többé,
már csak szomorú lelkem
céltalan kavarog.
Erős törzzsel nyúlt az égig
levelek ezreit ontva évekig.
Kis levél serkent rajta,
szép, fényes tavaszi napon,
ezernyi társával ékeskedett
az ágakon.
Nem tudod, mi fáj,
de nem is érdekel.
Elnyel a sötét,
a csönd.
Még a hold is csak veled énekel.