Ungváry Orsolya
429.
te vagy a kulcs a táskám mélyén.
ami után részegen kotorászom.
de túl sokára találom meg.
Megállóban áll a nyár,
ő is a hajnali villamosra vár.
Nap-sárga lámpafényben ébredezek öntudatra.
Belelátlak minden homályos utcasarokba.
Majd egyszer gondolok rád is, miértek és libabőr nélkül a karjaimon.
Múlt szagú termekben ülve, csempe hidegben.
jó lenne élni. úgy írni hogy a sorok rímeljenek az
életemre. a lelkem tintája rajzoljon ékezetet a
betűkre. néhol koszos lenne a papír, megtépett,
gyűrött és víztől hajlott. néhol színes
kacskaringók és minták díszítenék. de legtöbbször...
jégbe fagyott levegő buborékok vagyunk.
friss vágott fű illat vagyunk.
redőny résein beszűrődő fény árnyai vagyunk.
hófehér lepedőn csupasz lábakkal lépkedek.
sárfoltot hagyok magam után és színtelen színeket.
mezítelen testemre a fény fest most képeket.
furcsán nem akartam máshol lenni. csak némán
belezuhanni a pipacsokkal teli fűbe és magamba
szívni a bodzafák virágának illatát. egyedül
szállni és magam előtt látni ahogy a pillanat...
ülök a padlón és meredten bámulom ahogyan magam
előtt lépkedsz csoda megváltóm.
mintás sállal kitakarom hiányod. kézen fogod fényem
és árnyékom arcon csókolod.
könnyű illatban száll felém a
teste. én lassan lezárom pilláim
magammá ölelve. elkapom széttépem...
kiugrom a bőrömből mint egy kisgyerek. kék kardigánba bújtatom
ma az eget. fekete foltokat festenek a madarak a légben. míg én
szivárvánnyal színezek egy felleget a fényben. megbököd a
vállam... pipiskedek... pici vagyok. pöttöm a lábam.
eliramlik belőlem a lélek. előttem lomhán, komótosan
lépked. madzagra kötve lebeg a szívem és ezen
vonszol maga után a lelkem. felhúznak átlátszó
árnytestek és búgócsigaként pörögve az aszfaltra...
forduljunk le balra a macskaköves útra. két keréken
siklunk én felkapom a fejem kacagva. a csillagokra
nézek. rám kacsintanak a fények. könny szökik a
lélektükör szemem csücskébe és csordul a szív ki
színeivel a levegőbe. a kormányon ülök éppen. te
egyensúlyozol velem kéz a kézben. sikongatunk bele a
sötétbe had gyúljon fel minden lámpa fénye. mindenki
alszik már a világ álomtól csendes. ez ma az én...