Urbán Zsófia
Nyulacska tavasszal
Kiült a lócára.
Nem fakadt nótára,
Nézett nagy panasszal.
A Nap istene a másik oldalra ment
Tűzlovak vezette hintajával,
S a Földön, mint fenntartott rend,
Szólott a tücsök cimbalmával.
Szonya macskánk szemszögéből
Fürdőszoba ajtaja,
Miért vagy te becsukva?
Hiába mondom neki
Évezredek óta,
Hogy, bár nem jár hozzá kvóta...
Szitakötő képe látszik meg a fényben
Szitakötő képe
Látszik meg a fényben,
Szitakötő képe
Tűnik el az évben.
Zsömiről szól e drága nóta, úgy bizony.
Nem agresszív cicus, nem is virágszirom,
De aranyos állat, nincsen nála szigony.
Eltűnt már minden téli emlékvilág,
S elolvadt minden jégvirág.
Kinézek én udvaromra,
Hát mit látnak a szemeim!
Meglátom, hogy havazott,
S feldobom a kezeim.
A tűzijáték fényes,
E versem kicsit tényes.
Első versem huszonegyben,
Nincsen közöm közügyekben.
Beni állatorvosnak öltözik az óvodás farsangon
Benedek, az öcsém, több éve
Állatorvosnak öltözött
A tél végére.
A ködből előtűnt a rózsafa egyik ága,
Úgy ült ott a rózsa madárkára várva.
Betlehemben a bölcsőben
Megszületett a kis Jézus.
Lett volna ő nazarénus?
Nem volt belevésve kőbe.
Fekete madarak énekét hallgatta,
Elgondolkodva ment a házak előtt.
Fontos döntését józanul halogatva
Kérdezgetett jó március felől.