Urbán Zsófia
Nagy melegben legyezőm eltört.
Jobban mondva szétesett...
vagy Tükörkép a tó partján
Tükörkép a tó partján,
Mondd meg nekem, hogy ki vagyok.
Szólt a király: "Katonáim, harcra fel!
Ellenségünk nem eretnek, csupán csak a nagy vadak!...
Örömöt hoz, mikor látom,
Vele lenni, mint egy álom,
Mosolygom én, ha meglátom...
Háborúk istene,
Kit a rómaiak
Mars néven ismernek,
Észrevevé, nincs, ki
A holtakat Hadész
Elé vivé.
Tábortűz mellett alvó kis róka
Tudja jól, senki nem gondol róla.
Őszi éjszakákon összegömbölyödik,
Mint fonál, mi felgömbölyödik.
Nyulacska tavasszal
Kiült a lócára.
Nem fakadt nótára,
Nézett nagy panasszal.
A Nap istene a másik oldalra ment
Tűzlovak vezette hintajával,
S a Földön, mint fenntartott rend,
Szólott a tücsök cimbalmával.
Szonya macskánk szemszögéből
Fürdőszoba ajtaja,
Miért vagy te becsukva?
Hiába mondom neki
Évezredek óta,
Hogy, bár nem jár hozzá kvóta...
Szitakötő képe látszik meg a fényben
Szitakötő képe
Látszik meg a fényben,
Szitakötő képe
Tűnik el az évben.