Uzelman János
Csónakunk siklik a Tiszán,
evezőm csendesen jár,
mellettem, az ülésen
barna hajú szerelmem.
Gyula, Istvánnak diktálom levelem,
hogy bagószaga ne legyen,
Náncsinál kaptam kézhez,
Berekben a posta nem jár,
vagy a Jóska késett talán,
de válaszom nem vár soká.
Hidat, mit befejezett
az angol hadifogolysereg
Burmában, a Kwai folyón,
e vers dicsőségükről szól.
Sétánk vége talán ma már,
vagy ha nem, folytassuk tovább,
hosszabb ez, mint az indián nyár,
hol menjünk, merre az irány.
Őszre tél, tavaszra nyár,
csak lenne már egy unokám,
nem baj, fiú vagy lány,
unokám születne már.
Apa, miért mentél el,
neked már nehéz volt az élet,
összeszedtél sok betegséget,
mi tönkretett téged.
Apák napja délutánján
magam ülök az asztalnál,
így az étel keserű,
az életem nem derűs.
A Bankrabló
Jó nagyapám Kanadában,
kevés pénzét, mit keresett,
biztos helyen őrizgetett,
pontosabban őriztetett.
Pislákoló csillag vagyok,
csak ritkán világítok,
a legtöbbször nem is láttok,
bánatomban elbujdosok.
Anya, apa gyermeknapra azt kívánja néktek,
legyen boldog életetek,
egymást nagyon szeressétek,
soha el ne feledjétek...
Óvónénik, ég veletek,
köszönöm, hogy neveltetek
jóra, szépre, szeretetre,
megbecsülöm emléketek.
Fúj már a tavaszi szél,
vitorlánk feszíti rég,
legénység útra kész,
ilyen a bátor tengerész.
Ha én rózsa lennék
csak pünkösdkor nyílnék,
babám ablakába virágba borulnék,
ajkára éjszaka tüzes csókot adnék.
Király voltam, nem máshol,
mint a Pünkösdi bálon,
lovasversenyt megnyertem,
én értem célba elsőnek
a lovamnak nyergében.