Uzelman János
A szív az élet motorja,
semmi nem pótolja,
míg az dobog,
életeddel semmi gondod.
Én drága, jó Anyám,
ki úgy vigyáztál rám,
a széltől is óvtál,
megjött, akit nagyon vártál.
Szeretlek téged, kedvesem,
míg velem éled életed,
ha nem leszek melletted,
szeretnek majd a gyerekek.
Ballagásunk régen volt,
azóta sok víz lefolyt az Eger patakon,
négy évig tanultunk vagy sem,
már késő gondolkozni ezen.
Jön a tavasz, patak szalad,
vízpartokon a fák hajtanak,
növesztik a levelüket,
földön hódok gyülekeznek.
A Kínai mosodás
Jó nagyapám Kanadában
felbukott egy mosodásban,
Kínai volt szegény legény,
nem harapta el nyelvét.
Még gyerekek voltunk mi,
elindultunk locsolkodni,
a fejünkön pörge kalap,
rövid haj, az volt divat.
Húsvéthétfőn korán kelek,
kölnivizet keverek,
belerakok sok illatot,
egy üvegbe bezárom,
azokat jól összerázom.
Tanáraim mind kedveltem,
nem mondom, hogy szerettem,
hazugsághoz koros vagyok,
de némi igazságot mondok,
hallgassatok egy-két dolgot,
majd szűrjétek le ti magatok.
Ízirájder öcsém, csak semmi vész,
Amerikába indulok épp,
motorommal száguldozok,
fejre estem, oszt jó napot.
Hópihe száll fenn, a magasban,
holdanyó nézi mosolygós arccal,
fehér takaró fedi a tájat,
hópelyhek között angyalok szállnak.
Szerelmem, szeretlek téged én,
most érzem igazán, hogy értem élsz,
te tartod bennem a reményt,
rajtad is múlik, hogy meddig élek én.
Régen, talán sok éve már,
Nap és a Hold egymásra várt.
Egyszer ők már találkoztak,
nagy szerelemben voltak.
Szerelmem illatos Rózsaszál,
szellő szárnyán hozzád száll,
feléd árasztja illatát,
tiéd vagyok, te szép leány.