
Uzelman János
Én múltammal nem foglalkozom,
ami elmúlt, az már a múlt,
visszacsinálni nem tudom,
ha tudnám, nem akarom.
Taníts meg újra nevetni,
dalolva elindulni,
napsugárból nagyot harapni,
este békésen aludni.
Az ember a múltból nem tanul,
még mindig vív háborút,
egymásra a nagyok haragszanak,
de a halál nem köztük arat.
Édesanyám, sokat gondolok rád,
te voltál, ki a széltől is óvtál,
úgy vigyáztál rám,
nem vagy támaszom nekem már.
Egy nagy álmom nem teljesült nekem,
halász legyek a hullámzó tengeren,
kicsiny szigeten lakjak,
csónakba üljek minden nap,
és hálómmal halat fogjak.
Mi most szépen elballagtunk,
egy új úton elindultunk,
dolgoztunk vagy továbbtanultunk,
iskolánk, téged elhagyunk.
Nyár volt, talán Augusztus,
a Tisza ekkor csodálatos,
elindultunk, no nem autóval...
Húsvétkor Nyúlanyóka
vendégül lát egy teára,
de azért az nagyon bántja,
nem telik hímes tojásra.
Amikor én útra kelek,
nyakamban lóg a gitárom,
vállamon a hátizsákom,
és vidáman énekelek.
Furcsát álmodtam az éjjel,
vándorzenész voltam régen,
sok vásárban megfordultam,
hol meggyötört arcokat láttam,
a lantomat előkaptam.
Tudta, enni szeretek,
egyforma volt hosszam, szélem,
vadász, halász mind barátja,
hétvégén a vadont járta.
Ünnepeljük a Nőket,
köszöntjük ma őket,
virágcsokrot érdemelnek,
mellé bonbonhegyeket.
Ma ajándékot nem veszek neked,
cipelem a cekkert helyetted,
segítek neked, szívem,
mosok, főzök, te csak pihenj.