Uzelman János
A Nap elfáradt, aludni tér,
ágyát veti a sötétség,
vánkosa a Hold maga,
csillagfény a takarója.
A nagy Levinnél tanultam én
sütést és főzést,
nála váltam géniusszá,
ki börtönben volt főszakács.
Álmodik a kis szamár,
mikor lesz ő nagy szamár,
ki már iskolába jár,
tanulja az olvasást.
Búcsú a barátaimtól
Barátaim, kik még éltek.
Ha meg nem sértlek titeket,
most elbúcsúzom tőletek,
mert ha már meghalok,
verset írni nem tudok.
Elköszönök tőled, patak,
adtál nekem oly sok halat,
csukát, süllőt, mi jó falat,
ettünk belőlük finomakat.
A Romák tiszták,
mielőtt az ételt főzni rakják,
vízben hétszer megmossák,
ha kell, meg is abálják.
Egy Parkinson-kór igaz története
Hatvanöt éves lettem,
nagy nehezen csak megéltem...
Sün Samu és a párja
ősszel az erdőt járja,
a télre gyűjtenek,
hogy a kamra legyen tele.
Jó nagyapám kis családja
várta őt már nagyon haza,
Kanadába ment ő bátran,
hogy keressen dollárokat.
Zokni cica hozzánk került
véletlenül,
hozták haza, találták,
viszik tovább,
családi ház az otthona,
kis árva,
szerető család minden álma,
vágya...
Asztalomon pakolászok,
fiókokat húzgálom,
hátha kincset találok,
mi másnak csak kacat,
ahhoz nekem emlék tapad.
Jó nagyapám rézbográcsa
a helyére volt akasztva,
egyek, kacsint, rögtön értem,
tüzet raktam, éppen készre.
A folyónál áll minden este,
hol szerelmét elvesztette,
várja vissza nem feledve,
egyszer hírt hall majd felőle.
Róka Rudi, a kis ravasz,
csibehúsra fájt a foga,
addig lófrált az ól körül,
míg az udvar elcsendesült.