Uzelman János
Ne emelj kezet gyermekre,
sem máséra sem tiédre,
mert nem létezik rossz gyermek,
csak egy kicsit eleven.
Pünkösd napján virágzik a rózsa,
barna kislány vágyik a csókomra,
az én csókom nem fog fájni,
mindig ezt fogod kívánni.
Ragyog a Nap, jó idő van,
ünnepeljünk hát boldogan,
ma mindent szabad,
ez egy ilyen nap.
Ülök a nyári réten,
a pillangókat nézem éppen,
szép a testük, szárnyuk kecses,
repülésük tökéletes.
Kerekesszékből is szép az élet,
csak meg kell találni benne a szépséget,
mert az nem hull az öledbe néked,
keresni kell, ez a lényeg.
Te, ki nekem életet adtál,
vigyáztál rám egy életen át.
Előttem született két bátyám,
de ők sajnos, nem élnek már.
Édesanyám, te drága lény,
ki engem mindig óvtál, védtél,
de te már elmentél,
mert várt rád a sötétség.
Édesapám szanatóriumban volt akkor,
mert így hozta nekünk a sors,
csak ballagásomra jött haza,
mert elengedte az orvosa.
Most végleg elballagunk,
társainktól búcsúzunk,
egy új úton elindulunk,
iskolánkat elhagyjuk.
Írom levelem három remek embernek,
kit minden emlék a légióhoz köt,
Tuskó, Senki Alfonz és Csülök,
három vagány, ki sok időt börtönben töltött.
Sokfélét, mit elém raktak,
mind megettem és megittam,
egyikben sem válogattam,
igaz, sok helyen megfordultam.
Előző nap megbeszéltük,
hogy náluk gyülekezünk,
igaz, nálunk nem volt lány,
de ott volt az édesanyám.
Húsvéthétfőn kora reggel
megszólalt ágyamnál a vekker,
reggel van, ébredj fel,
mert ma néked menned kell.
Kell hozzá egy vagy két tepsiméretű csuka,
olyan másfél, kétkilós forma,
nyúzásához fogsz egy remek kést,
és kezdődhet a türelemjáték.