V. Cs. Szilvi
Ifj. Tündér... így neveztelek,
Mert még hittem a mesékben.
Mint az édes - csöpp kisgyermek,
Kit az anyja ringat el ölében...
Összetört szív, mint elhagyott mezei virág,
Csak állok és bámulok némán...
Nincs már érzés, nincs már szó...
Nincs már semmi, semmi jó...
Amióta "Vagy" nekem,
Talán szebb lett az életem...
Van kire gondoljak,
S van kiért "küzdenem"...
Mindig gondoltam egy kicsiny csillagra,
Kinek fénye csak nekem ragyogna...
Álmomban is láttam ezt a csillagot!
A fénye csak nekem ragyogott!
...Bennem mégis, remény szikrája ébredt...
Óóó, mily szép az Élet - gondoltam,
S minden józan észt félredobtam.