Vadász Attila

Vadász Attila

Született: 1988. február 14.

Népszerűség: 36 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hómező

Csönd van már.
Csikordul.
Belém fáj,
szilárdul.

Tovább...

Farsangoló

Vidám bálon múlik a tél,
űzzük is el, szebben beszél,
a kikelet s a tavaszi szél,
lelkünk egyre többet remél

Tovább...

Félelem tavasza

Budapest `45

Lassan oszlik fel a füst,
még érzem a por ízét,
a Hold léha ezüst,
a jég tükrözi színét.

Tovább...

Búék

Szilveszterre készülve
elbuktam egy fésűben,
Lebillent a cilinder,
nem bírtam a kilinccsel...

Tovább...

Reggel

Életre iszom magam kávéval,
szüntelen zsibong a fejem,
találkozom megint Hádésszal,
vagy elapadt elmém, fejem

Tovább...

31

Elválás

Számomra olyan vagy, mint a nácizmus:
Egy kísérlet.
Vagy minden hamuvá lesz,
mit eddig éltünk,
és füstcsíkjai összeállnak
egy új valósággá,
vagy kipukkan, mint a héliumos lufi,
és marad, ami volt...

Tovább...

31

A krampusz dala

Tettetett a jóság,
hiábavalóság,
ha rossz voltál, komám,
jár a szobafogság.

Tovább...

A rénszarvas verse

Roppan a hó,
száll a maró
hidegben fényes
zúzmara, s jó

Tovább...

Tavasz

Elhalkuló fűzfasíp,
felszisszenő rétek,
az orgonabokor hív,
felcsillanó vétek,
verőfényes délután
elballagó lányok,
felfokozott érzelem,
szerelemre vágyom.

Tovább...

Feltépett ereim

Az éjszaka leple alatt hálót sző a magány,
fészket rak a szorongás, nincs több talány,
hogy lesz-e még jó sorsod,
vagy az élet az orrod alá tör borsot.

Tovább...

Észrevétlen

Amikor feladod a harcot, és hagyod,
hogy csendesen teljen a napod,
szép szelíden,
észrevétlen,
a szentlélek köntösében.

Tovább...

99

Hidegtál

Elmentél, becsukódjon-e,
még gondolkodik az ajtó,
a szagoddal a ruhám tele,
a hetvenes évek szaga,
s most magad után hagyod,
kong az ürességtől a szoba,
vigyen a Duna arra, amerre mész,
mert fertőtleníteni kell utánad...

Tovább...

Keresztül-kasul

Gyászolj, ha szíved üres,
gyászolj, ha nem marad más,
mint levetett bőröd s rühes
lelkedből fakadt látomás.

Tovább...

Záróra

Én vagyok, te vagy,
kinek kellünk,
ha fagy?
A szó karcol, az élet vág,
sírunkon se nő majd
virág.

Tovább...

43

Túl közel a halálhoz

Ahogy kattog a vonat alatt a sín,
úgy zakatol bennem a kín,
hogy fékezni kéne már,
hisz elszállt minden madár,
beköszön a tél,
csak a csendes szoba vár,
s a kattogás egyre erősebb,
a gondolatom is velősebb...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom