Vadász Attila
Amikor feladod a harcot, és hagyod,
hogy csendesen teljen a napod,
szép szelíden,
észrevétlen,
a szentlélek köntösében.
Elmentél, becsukódjon-e,
még gondolkodik az ajtó,
a szagoddal a ruhám tele,
a hetvenes évek szaga,
s most magad után hagyod,
kong az ürességtől a szoba,
vigyen a Duna arra, amerre mész,
mert fertőtleníteni kell utánad...
Gyászolj, ha szíved üres,
gyászolj, ha nem marad más,
mint levetett bőröd s rühes
lelkedből fakadt látomás.
Én vagyok, te vagy,
kinek kellünk,
ha fagy?
A szó karcol, az élet vág,
sírunkon se nő majd
virág.
Ahogy kattog a vonat alatt a sín,
úgy zakatol bennem a kín,
hogy fékezni kéne már,
hisz elszállt minden madár,
beköszön a tél,
csak a csendes szoba vár,
s a kattogás egyre erősebb,
a gondolatom is velősebb...
Engedj, Uram, nyugodni már,
ez a pár óra még jár nekem,
megszenvedtem, ami fáj,
senki nincs már velem,
engedd, hogy meghitt vackomban várjam
azt, aminek jönnie kell,
pár gondolat, s már nincs
semmi, ami nekem felel.
Van úgy, hogy az ember,
ha harcolni nem mer,
visszavonul, s bezárja
fiókba múltját, s lezárja
megoldatlanul,
s a falakat meghagyja
lebontatlanul.
Ha látod, hogy hitvány,
bűnös, ostoba s talány,
hogy bírt a felszínen maradni,
ne szólj, tartsd magadban,
ne akarj bosszút kicsikarni
abból, aki nem látja önnön
silányságát, s kinek szűk a ködmön,
mert egótól feszül a melle...
Rám vár a jó anyám,
rám vár a sosem volt mátkám,
rám vár a szomorú leány,
kinek ideje fogy,
s talány, mi lesz a sorsa,
egyedül maradva lesz-e sava borsa
az életnek, mi rá vár.
A fűzfák alatt hallgatom,
ahogy mesét beszél a szél,
könnyű kabát vállamon,
s a szemed visszabeszél.
Nősülni szeretnék,
de nem a nőre vágyom,
csoszogó lélekre,
ki mamuszban várjon,
szemében ott legyen a bizonytalanság:
Jövök-e, halok-e,
az étvágyam falánk?
Szedd össze magad,
hátha kellesz még,
légy friss patak,
ha szomjúságtól ég
a fáradt vándor lelke,
szaporodó serke
zizeg a hajamban,
elvagyok magamban.
Úgy nőttem fel, mint a vadvirág,
kóró voltam, nem csoda,
hogy tépett a szél, vágott az ág,
nem tartoztam se ide, se oda.