Vágány József
Ez csupán egy négysoros,
nincsen üzenete semmi,
versnek is tök átlagos,
keresztrímekbe kell szedni.
Megjött végre, itt a május,
úgy tartják, a legszebb hónap,
kipakolt a virágárus,
és a tavon ring a csónak.
Az elmaradt ballagási vers
Négy év volt közösen
kedves iskolánkban
vidáman, derűsen,
nagy gondtalanságban.
Új-telepi kis srác voltam,
egy vályogházban születtem,
erről ír most elnyűtt tollam,
már vele együtt öregszem.
Édesanyám, ha még élne,
otthon mindig nyílna virág,
ő csak adna, sosem kérne,
vele jobb lenne a világ!
Régi titkom hétpecsétes,
most lerántom a leplet róla,
a történetem kétszemélyes:
az édesanyám volt a gólya.
Bánat vegyül az örömbe,
a pajtásaid elhagyod,
szép emlékeid örökre
a szíved mélyén hordozod.
Mit is írhatnék a költészet napján
szebbet annál, amit írtak a nagyok,
amiről Balassi énekelt a lantján,
kihez méltó nem leszek s nem vagyok!
Digitális locsolóversem
Az online térben elszavalom
ezt a virtuális verset,
a Poet-on meglocsolom
az összes csinos hölgyet.
Krisztus a kereszten,
értünk folyik vére,
a lator kegyetlen,
szöget ver kezébe.
A tavaszt hozó újhold fénye mágikus,
még szunnyad a föld kora hajnalon,
de már itt jár a nagy varázsló, a március,
s új magvetésre készülnek a parlagon.
A költészet világnapján
akár rigmust is írhatnék,
vagy a facebook több oldalán
szép verseket hallgatnék.
Volt egyszer az Újtelepen
egy takaros kis vegyesbolt,
kerékpárján minden reggel
Hajdú bácsi pontos volt.
Tavaszt hoz a mágikus
telet űző március,
rügyet bont és magot vet,
szél szárnyára felültet.
Két férfit, ha megkérdeznek,
nem lesz egyforma a válasz,
mégis egyben megegyeznek:
a nő a legbiztosabb támasz.