Vágány József
Tegnap éjjel azt álmodtam,
hogy én voltam a királyfi,
egy fehér lovon elindultam
a királylányt megtalálni.
Visszafojtott könnyek hulltak,
nem volt vigasz, csak a csendes imák,
minden este leborultak,
befelé sírtak az édesanyák.
Ma még tanulj és játssz sokat,
mikor felnősz, tedd dolgodat,
múltad ne hagyd soha veszni,
legyen mire emlékezni!
Egykor külön álmodtunk
a szerelemről mindketten,
mégis együtt indultunk
el te meg én az életben.
Kiscsoportos ovis vagyok,
festegetek, rajzolgatok,
a cseresznye volt bölcsis jelem,
az oviban is itt van velem.
Egy oviban két lánytesó,
úgy imádnak itt játszani,
de közeleg a búcsúztató,
már csoportot kell váltani.
Fehér galamb, lélekmadár,
szeretetben nincsen határ,
szállj messzire, vidd a békét,
érintsük meg egymás szívét!
Áldott legyen pünkösd napja,
jöjj el a Mennyből, Szentlélek,
tündökölj ma, bazsarózsa,
s jusson kenyér a szegénynek!
Megy a tavasz, jön a nyár,
minden gyerek erre vár,
nem kell menni suliba,
szünetel az óvoda.
Játszótéren délután
vitatkoznak egy hintán,
együtt bele nem férnek,
hiába is mennének.
Egy fakuló virág, egy ragasztott váza
Egy
hervadó szépség az életem,
egy fakuló virág a polcomon,
már sárguló levelét nézhetem,
vegetál fény nélkül, szárazon.
A virágok is úgy ébredtek,
reggel ezer színben nyíltak,
minden anyát köszöntenek,
ők ma örömükben sírnak.
Már ősz hajjal vár édesanyád,
rég volt, hogy felemelt karjába,
felnőttél, ma is féltőn néz rád,
vigyázz rá, ne hagyd most magára!
Felhangzik az ismert dal:
"Ballag már a vén diák"
tele vagy most álmokkal,
nem is sejted, átírják.
Nagy költői a magyar népnek,
örök zsenik, halhatatlan óriások!
A nyomotokba sosem lépek,
hallás nélkül fals hegedűn muzsikálok.