Vágány József
Dús mezőkkel átölelve
a Duna-Tisza közében,
ott, ahol a vén Pest megye
már véget ér a térképen,
nekem ott az ősök földje,
rövid nevén mondják Györgye,
szűkebb hazám, szülőfalum,
első gyermekléptem...
A Nemzeti Összetartozás Napján
...halljátok meg hangom, Magyarok,
kik hajdan dicső nemzet voltunk,
száz éve fájó sebet kaptunk!
Apám sírjánál
Piros pipacs a temetőben
nemcsak a holtaknak virágzik,
könnycsepp van a két szememben,
hiába titkolom, meglátszik.
Apák napját földön-égen
még csak nem is ismertük,
ünnepnapok sűrűjében
jó húsz éve megnyertük.
Pünkösd napján minden zöldben,
már kinyílott a bazsarózsa,
Krisztus Urunk fent a mennyben,
ott nem éri el Júdás csókja!
Gyorsan felnőnek a gyerekek,
velünk meg elszállnak az évek,
régi fényképek közt keresek,
hol fénylő gyermekszemek néznek.
A rideg kőbe írott
neveket olvasom,
a magyar ember bízott,
de marta a fájdalom.
Gyermeknapra
Szeretnék még gyerek lenni,
a patakban megfürödni,
kiskapuban beszélgetni,
iskolába együtt menni!
Májusi eső
Májusban az eső
termést hozó jövő,
most aranyat ér, mondják,
a bölcs öregek tudják.
Kilenc hónap elteltével
megszülettem egészséggel,
mindenkinek puszit dobok,
aranyos és erős vagyok.
1975. május
Elhangzott a két igen,
tovább írtuk életünk,
csak a Tiéd, fogd kezem,
együtt messzebb érhetünk!
Anya csak egy van, és örök,
lehetsz te úr vagy szolga is,
neki maradsz mindig kölyök,
gondolj bármit, az mind hamis!
A múlt majálisa
Azok a régi májusok
mára csak múló emlékkép,
vártak sátoros árusok,
és a sokszínű ünnepség.
Ballagási tarisznyámat
évekig még őriztem,
hamuban sült pogácsámat
harmadnapra megettem.
Régi fénykép lóg a falon,
onnan édesanyám néz rám,
milyen szép volt fiatalon,
állok a kép előtt némán.