Vajda Dávid
Hétfőtől vasárnapig, az estétől másnapig,
Reggeltől egész estig, gondolattól a tettig...
Tiktak, és már fordul is az ég.
Hiába kapálok, elragad
És felfal a rettegett rémkép.
Előlem az élet elszalad.
Egyszer az összes kötél elszakad
A holnap este csak emlék,
Már ott szalad a mindenség
Árkon, bokron át a végtelenbe,
Égő csikket nyom az értelembe.
Nem szeretem a fényt, és ő se engem.
Valamit már tennem kéne ez ellen,
Mert túl gyakran tévedek el az úton!
Szüntelenül rágódok a régmúlton.
Új a szél, és remeg minden levél.
Valaki a változásról mesél.
Fáklyával rohannak a hírvivők.
Szerintük már változnak az idők.