Vajda J. Gábor

Vajda J. Gábor

Népszerűség: 95 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Születés

A fülbe bújt - hol földre lelt,
s két légvétel között
kicsírázott, létre kelt
- belém költözött.

Tovább...

Más-nap

Drámai mélységek sok sorban

Most a boltban kolbászolok.
Nem kell semmi kolbász dolog!
Joghurt kell, flórás, lehetőleg élő,
s mindez miért? Szólok én (a mesélő)...

Tovább...

2739

Útszéli gondolatok egy galambról

Az úttesten heverő
galambon átment
egy betonkeverő.
Átment, majd továbbment...

Tovább...

Elalvás előtt...

Nem vagyok álmos, és te sem alszol,
falra a függöny képeket rajzol.

Tovább...

Viszontlátás

Régimódi kis mese

Már zöldell az erdő, sárga a rét,
kiskacsa verdes, vonzza az ég.
Nyílik a zsálya, kellem a bája,
csábosan lebben báli ruhája.

Tovább...

Strand-ON

- Bányató -
Mély a víz, fürödni tilos!
A parton barna vagy piros
fenekek, ruha meg sehol,
- ha mégis, van, aki letol.

Tovább...

A király és a fiú balladája

Hallga, balga! - szólt a király.
Itt a jussod, mi most kijár!
S midőn harag levét ette,
dalnok fejét levétette.

Tovább...

Sub rosa!

Egy
jól megtermett, fehér béka
reggel, mikor felébredtem,
ott üldögélt mellkasomon,
rám pislogott s nem értettem,
(és szerintem ő sem nagyon...)
hogy került a szívem fölé,
ám ha nem bánt, békén hagyom...

Tovább...

Tükörkép

Ahogy nézem, magam látom.
Hozzám bújik, ölel, átfon,
könnyen veszi be a várat,
ahogy szeret, ahogy árad,
ki belőle s belém bújik,
át a bőrön, le a húsig...

Tovább...

Egy kitartó de pökhendi levél utolsó pillanatai a fán

Ahogy a szél megcibálja,
a vén levél pedzi már ma,
mindegy az, hogy régen mit hitt,
nem maradhat örökké itt.

Tovább...

Hallgatnám a tavaszt

Már hallgatnám tavasszal a csendet,
fázós rügyet hó alatt, ha tágul.
Hallgatnám a távolt és a cseppet,
mi jégcsapról fáradtan aláhull.

Tovább...

Beszorulva...

Hát itt vagyunk most, te meg én,
az idő fogaskerekén.
Fájdalmas és nagyon durva,
két fog közé beszorulva.

Tovább...

A legvégén...

Elfekvő, sok majdnem halott, én vakon
tűrve fekszem ott, s hogy már ne verjen,
csendben - hogy fájdalmam fel ne keljen,
dúdolom legvégül kedves kis dalom.

Tovább...

1731

Télesti séta

Fáradt utcalámpák vacognak a télben,
ahogy léptem roppan, nyoma van a hónak.
Kacér kis hópihék táncolnak a szélben,
s röptükben nevetve szilánkokat szórnak.

Tovább...

A városban

Itt oly sok ember vesz körül,
s én nézem fáradt arcukat.
A "kell" mi mindent ír fölül,
hát kötnek kétes alkukat.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom