Váradi Krisztina
Kerestelek Téged
mindenhol, mindenben,
közeli világban
és távoli helyeken,
a magas égbolton,
tátongó mélységben,
hatalmas vizekben
és parányi porszemben...
Tavaszt vártam,
hosszú volt, míg ideért,
s bár vissza-visszajött a tél,
a szívemben már tavasz zenélt!
Szabadságért vívott csatában
fogollyá vált az ember maga,
s a gonoszság háremében
vétkek fonnak függönyfalat.
Mit tegyünk, ha pánikroham,
ha félelem és rémült harag,
ha ész nélküli vásárlásláz
környezetünkben megtanyáz?
Akinek szól: 2020
Szeretnéd tudni, hogy
miért vártalak?
Mert megismerni téged
egy létezéskaland.
2020-ra
Kívánom az új évben,
áldjon meg az Isten,
kegyelmével árasszon el,
irgalmával védjen.
Lassan lépkedek,
épp útra kelek,
valamit elviszek.
Valamit itt hagyok,
valamit elhiszek,
épp újat tervezek,
lassan közelgek.
Képzeljétek, így év végen
bevallom töredelmesen, szépen,
van fóbiám, mondjuk, nem sok,
akad azért egy-két dolog.
2019.
Ünnepre hív az ének,
a szokás, a hangulat,
ma ünneplésre hívnak,
a szó és gondolat,
ma ünnepelni hívnak,
a béke szárnyat ad,
biztatnak, ne félj, bátran,
csak győzd le önmagad!
Hogy az ünnep értéke legyen a fontos
Karácsonyi forgatagban
Zene bömböl hangszórókban...
Mindig ugyanúgy végződik a
pillanat
ha elszabadul egy kósza
gondolat
és cikázva eszemtől szívemig
megzavar
mert elvesztem a gondosan szőtt
fonalat.