Váradi W Norbert
Bársonytűzzel érleli kalászát a kelő Nap,
Ég-kék színű búzavirág hullámain kacsintgat,
Mint lágyan ringó asszonycsípő,
Ahogyan az enyhe szellő simogat...
Tanúja voltam szép lelkednek 3.
Harmadik állomás
Tanúja voltam szép lelkednek,
Mint földnek a reggeli harmat,
S az áldott mag melyet elvetnek,
Majd idővel onnan sarjad
Tanúja voltam szép lelkednek 2.
Második állomás
Tanúja voltam szép lelkednek,
Mint rózsakertnek dús illata,
A rózsaszirom sohasem feled,
Bársonnyal hív, miközben simogat.
Első állomás
Tanúja voltam szép lelkednek,
Mint pillangónak a sok színű virág,
Pompás illatok közt repkedve,
Ahogy szellő hátán nekivág.
E világi sok rossz, mely eddig sújtott reánk,
s a kénköves ménkű úgy pusztít, mint szalmaláng,
hol háborúk, járványok tizedeltek minket,
mi meg parolázva adjuk-vesszük bűneinket!
Hová tűntek súlyos lépteid,
kakastollas kalapod alól hová tűntél?
Rendnek, csendnek daliás őrei,
puskád szuronyára tán` bokrétát kötöttél?
Ha a Nagy Istenünk szerencsét is adna,
összekötné sorsát drága, jó Magyarnak...
Peregnek a könnyek szegény Magyar ajkán
Peregnek a könnyek szegény Magyar ajkán,
jobbágyok vívták meg mindig annak harcát,
fokossal, vellával, ki mivel csak tudta...
Ki tudja, hány korban éltem e földön,
vajon mennyi testet öltöttem fel én...
Szembe jött velem a tavasz,
hullámzó keblén csipkefátyol,
Aranyeső hajában friss Margaréta,
Jácintkék szemével elvarázsolt.
Isten lágy ölén vagy hűs éj dunnáján
fekszel a csillagos ég alatt,
ahol sötét lelkek döngetnek
s törnek rád magas falat.
Az ablakon át a deres udvart bámulom magam,
mily csúffá tette az idő, mit a tél is elragad,
a nyári virág illatát burokban őrzi a fagy,
ahogy a tavasz élénk színeit tárolja az agy.
...azt Isten is hallja!
Mily szörnyet hívsz magadhoz,
hogy tagadod meg lelkedben Istent?
Sosem vagy hű saját szavadhoz,
hitszegőként taszítasz mindent!
Ahol az imák az égig érnek,
ahol a Kisharang halkan szól,
akácvirág tárja dús illatát,
s koszorút fonnak az álmokból!