Váradi W Norbert
Angyal szállott a földre, s hozott e világra,
adott nékem rongybabát és kis cipőt,
a "Mosoly országa" így hívott nagyapám,
s hegedűn játszott gyönyörű keringőt!
Ifjú szívem hitte csak,
hogy sok benne a csillag,
s lángol, mint egy fáklya,
ahogy odafönt kigyúlnak!
Ősz szakálla alig fénylik,
Nem is ragyog úgy, mint rég,
Piros ruhája foltozva végig,
Puttonya is mállik szét!
Olyanok voltunk e világnak,
mint Kérész a Tiszán,
Táncot járt létünk,
csak perceket csupán!
A legendák születnek
úgy, mint a csillagok,
élnek, alkotnak
és álmodnak egy nagyot,
a holddal kélnek,
és soha nem nyugszanak,
a nappal szállnak,
hogy az egekig jussanak...
Nagy tölgyek tövében már lomb a takaró,
mély csend ül a tájon, ahogy kél a Hold,
kósza szellő táncol a pelyhekkel...
Keresztfák alatt egy anyóka térdel
Mély csend árad őseink hantjain,
csak a szellő sóhajt a keresztfák felett,
búsan zokogva elhagyott hamvain,
- egy anyóka térdel, hol hős fia elesett.
Füllesztő, lágy, nyári estéken
távolban narancs-színű az ég,
villám kúszik s villan ledéren,
mitől - megremegnek az őzikék!
Bársonytűzzel érleli kalászát a kelő Nap,
Ég-kék színű búzavirág hullámain kacsintgat,
Mint lágyan ringó asszonycsípő,
Ahogyan az enyhe szellő simogat...
Tanúja voltam szép lelkednek 3.
Harmadik állomás
Tanúja voltam szép lelkednek,
Mint földnek a reggeli harmat,
S az áldott mag melyet elvetnek,
Majd idővel onnan sarjad
Tanúja voltam szép lelkednek 2.
Második állomás
Tanúja voltam szép lelkednek,
Mint rózsakertnek dús illata,
A rózsaszirom sohasem feled,
Bársonnyal hív, miközben simogat.
Első állomás
Tanúja voltam szép lelkednek,
Mint pillangónak a sok színű virág,
Pompás illatok közt repkedve,
Ahogy szellő hátán nekivág.
E világi sok rossz, mely eddig sújtott reánk,
s a kénköves ménkű úgy pusztít, mint szalmaláng,
hol háborúk, járványok tizedeltek minket,
mi meg parolázva adjuk-vesszük bűneinket!
Hová tűntek súlyos lépteid,
kakastollas kalapod alól hová tűntél?
Rendnek, csendnek daliás őrei,
puskád szuronyára tán` bokrétát kötöttél?
Ha a Nagy Istenünk szerencsét is adna,
összekötné sorsát drága, jó Magyarnak...