Váradi W Norbert

Váradi W Norbert

Született: 1974. szeptember 4.

Népszerűség: 137 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Születés

Keleten a nap dicsfényében lángol,
s széttépi szemivel, ahogyan kél,
minden ájtatos, nyílón szép virágot,
ahogyan anyjából a magzat kilép

Tovább...

Lidérces út

Rezeg a léc a talpam alatt,
járhatatlan úton járok,
tüskés bokrok tépik testem,
sebeimből gennyesen fröccsenő átok!

Tovább...

Magány

Leengedett redőny a szobán,
bent csitul, alszik a magány,
szendereg...

Tovább...

Szilveszter

Esztendőnknek vége napján,
új évünknek új hajnalán
sült malaccal az asztalon,
lencse, virsli, mind egy halom...

Tovább...

Karácsonyi csoda

Karácsonyfa szép csodája,
telis-tele minden ága,
szaloncukor, üveggömb,
csillagszóró, kristálygömb!

Tovább...

Cyrano de Bergerac

Cyrano de Bergerac, Párizs vakmerő poétája,
kinek gúnyt akasztottak folyton hatalmas orrára,
hadsereget megjárt, híresen nagy verekedő,
kalandvágyból könnyelmű, de szellemesen kötekedő,
nem tért ki a baj elől, sőt inkább kereste,
így lett Ő pár-bajnak szenvedő nyertese,
vérzett már több sebből, mint Arras ostrománál,
hátat fordít a seregnek, míg túllát az orránál!

Tovább...

A fenyőfa varázsa

Gyermekkorom szentestéje,
ej, én hogyan vártam!
A hópelyhekből jól megszövött
gyönyörű, szép fátylat!

Tovább...

Szonett az időhöz

Virág illata még orromban sejlik,
S közben a tél elébe ballagok,
Ifjúi korom már az időbe` rejlik,
Hol még nyári lombot látok az ablakon

Tovább...

Árnyak...

Az éj is kivirul, ha álmaimban látlak,
S szobám falán mereng puszta árnyad!

Tovább...

Év(szakok)

Világnak éke, természet gyermeke,
Tűzben égtél, kincsed bősz özönében,
Virágod elszáradt, jöttön Ősz hírnöke,
Széttépázta vihar a kor közönyében.

Tovább...

Imám...

"A fák megnőttek. Meg bizony, magasra."
Akár a sóhajtásom, mi egekig ér...
Dicsérlek én, ha kell, minden szavammal,
mielőtt még lelkem nyugodni tér...

Tovább...

Piros Fehér Zöld

Piros rózsák illatoznak
kővázában, halomban,
bimbóikból nyiladoznak
oltár előtt, templomban.

Tovább...

2628

Künn a keresztfánál

Pálcát most nem török, hisz nem is azért jöttem,
de volt oly idő, hogy ezt nem tehettem,
keserű ízek kavarogtak számban,
s volt, hogy hideg rázott a legnagyobb nyárban,
hiányzott két karod, mi féltőn átölel,
de te távol voltál tőlem, és mégis oly közel!

Tovább...

Szeptember

Merengve néz a szeptemberi reggel,
künn a kiskertben álmos szemekkel szét,
fáklyaként lángol a nap ahogy felkel,
körülöleli a rózsa tövisét.

Tovább...

Szeretni, bízni

Szeretni, bízni akkor is, hogyha fáj,
hosszú az út, titkos ajtókat kitár,
törékeny kincs az, mi hamar odavész,
rálépni s menni rajta, ha odamész!

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ