Varga István

Varga István

Született: 1946. január 22.

Népszerűség: 58 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egy volt diák

Szinte nem változott semmi,
csak a diákévek múltak,
mert a befejezett iskolákból
most is úgy ballagtak.

Tovább...

Drága Anyám

Drága Anyám, így nem ölel már kezed,
hisz rég volt, mikor ölelted gyermekedet,
eltelt sok-sok év, Te Csillagként ragyogsz,
angyalaiddal egyszer engem is körülfogsz.

Tovább...

Szemeid azok...

Szemeid, mint tenger, melyeknek
szelíd hullámaiban elolvadok,
szürke, zöld vagy kék legyen,
én mindig benned ott vagyok.

Tovább...

Homokdombok

Homokdomboknak karéjában,
ahol van szűkebb kis Hazám,
ott a Rigoc erdőinek illatában,
vadvirág fakadt lábam nyomán.

Tovább...

Egy fészek lakói vagyunk

Fázok, nagyon hideg van megint,
egy hatalmas tüzet kellene rakni,
mely köré férne minden magyar,
hogy tudnánk jól összemelegedni.

Tovább...

1514

Sötétek az ablakok

Elhanyagolt, kopott, öreg házon
sötéten ásítoznak az ablakok,
átjár rajta huzat meg a szél,
hiányosak rámáján a fiókok.

Tovább...

Kölnivíz helyett

locsolóvers

Piros tojások reményében
most szódásüveggel járok,
kinéztem én sok-sok házat,
csak ahol laknak még lányok.

Tovább...

Vödör vizet ide

Idefelé jövet magamban,
ezt a szöveget mormoltam,
rózsavizet neked hoztam,
vele mást nem locsoltam,
párja leszel e szívemnek,
csókot adsz most versemnek,
ám ha ez sem elég neked,
öntök rád egy vödör vizet...

Tovább...

Strand a Dráván

Régi fotókat ahogy nézegetem,
korabeli fürdőkosztümökben
a vízpartot strandolók lepik el
homokos fövényén napfényben.

Tovább...

Tükröződés

Csillag hullott le a sötét égboltról,
ahogy a parton ültem egymagam,
gondolataimban mélyen merültem,
erős sistergésre a fejemet felkaptam.

Tovább...

Szavak tornácán

Ha papír majd viseli
a mondott szavakat,
nem fogom titkolni
a fogant gondolatokat.

Tovább...

Vadvirágcsokor

és egy igaz Nő

Úgy kínálta magát a rét
a sok-sok vadvirággal,
akkor épp rövid volt a tél,
hát nyíltak oly pompával.

Tovább...

Elfeledett Nőnap

Ezt a verset neked írom,
hát bánatomat belesírom,
táncot kértem azon a bálon,
a nőnapi nagy kavalkádon.

Tovább...

Kendőbe kötve

leért az alkonyat

Leért az alkonyat ős Dráva vizére,
csillagokat is küldte kendőbe kötve,
sápadt Holdnak a mosolya szétterült,
boldogan körülnézett, majd a tájra ült.

Tovább...

Ott a Tejút

Ránk még emlékezik
a Nap, Hold, csillagok,
látod ott a Tejút sávját,
majd azon elballagok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom