Varga István 71-Papyrus
Lelkem dúdol egy dalt,
melynek refrénje a te neved.
Istenem, kérlek, nézz meg engem!
Kételkedem az okos engedelemben.
Mindenség kovácsa, fektetsz puha ágyba,
S rét nő dombomon.
Eső hull
Az égből alá,
Belőle egy én vagyok,
Meghízva, barátsággal
Vizes dézsába esem és olvadok...