Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Álom hava
Eljöttél hát, újra itt vagy. Isten hozott!
- nélküled a fényünk már egyre fogyott.
Felettébb vágyakozik rád a világunk,
világosságodban magunkra találunk.
Valahol a hatvanas éveknek elején
két kisgyermek élte az életét elszántan, őszintén.
Feltétel nélkül szerettek, olykor veszekedtek,
mégis a Teremtő adta boldogságban éltek.
Játékuk volt erdő-mező, kicsiny patak,
vágtató szél, esőcseppek és szétszórt vasak.
Micsoda érzést rejtettél el bennem!
- diadalt arat éjjel, nappal a lelkem.
A szíved dobban az én szívemben,
a tiéd s az enyém kettő az egyben!
Magamba zárva hordozlak téged,
s mikor hiányzik arcképed, léted,
szívemből előveszem az élőképet.
Hitted volna? - gardróbban is lehet imádkozni,
templomod az, ahol szívből tudsz hálát adni.
Ott és bárhol meg lehet világosodni.
Ismét mesélek neked, tudom, elhiszed nekem.
Most oly módon, az idő kerekét kicsit tekergetem.
Láttál-e már amandinát,
igazi színes pompát?
Ismered az icipicit,
a tüzestorkú kolibrit?
Magunk között mondom, de csak halkan,
valaha csentem, ha volt rá alkalmam.
Babákat akartam, jogos javaimat,
hogy vághassam, fonhassam hajaikat,
öltöztethessem, takargathassam,
és karjaim között ringathassam.
Szántó-vető, régi kedvest
elmélkedve fürkészem,
csáb villan a szemeiben,
s elveszek a mélyében.
édesgyökér
Édes álmok és vágyak nélkül az élet mit sem ér,
erős hit, célok és tettek nélkül nem terem babér.
Vágytam én is, kutattam sokszor sokadmagunkért,
hallgatagon figyelt és várakozott a mindenség.
Hallottam és éreztem a hangjegyek útját,
lényem mélyére hatolt egy, cipelte súlyát.
Barátnőmnek a hívására külhoni kisvárosban jártunk,
hófödte csúcsok között ragyogó tavaszt találtunk.
Festői volt a látkép, hegy oldalába épült virágos házak,
középen a tó, rajta a hajó, s kürtölt a sokaságnak.
Róni tanulni! - a régi vágy felkér,
jobb és bal agyfélteke együtt képes(s)ég.
Boldog az a nemzet, hol lankadatlan az érték,
annak egyensúlyban élete, s lelke örök szépség.
Hol volt, hol nem volt,
lehet, hogy igaz sem volt.
Valamikor hajdanán
világra jött egy kis íródeák, tán
nappal vagy éjnek évadján!?
Egy pár táncol a tengernek homokos partján,
mellettük szalad el egy szőke fürtös talány.
Épphogy rájuk pislant, elraktározza a látványt,
előhírnök - másé, vagy csodálja apát, anyát!