Varga Krisztián (vartian)
Reggel van már, mégsem kelt a Nap.
Fűszálak közt nő fehér kalap.
Ablakon túl nem szúr most a fény,
Felhők futnak fönt, a nyár egén.
Sáros latyakon csúszik a csizma,
Elkel a kabát már odakint ma,
Hulló falevél, szél foga rágja,
Holló a vetést messze bejárja.
Íg a haraszt,
Szánt a paraszt,
Küfordól az ekevas.
Ökör huzza,
Ahogy tudja,
Jámbor jószág, derekas.
Bár Te hiszel s bízol, összetörnek néha.
Nem tart lépést veled a sok léha
Ábránd, de nem Te jársz elől...
Kicsi bágyadt falevél,
Mi lesz majd, ha jön a szél?
Nem susogok, csak zörgök...
Sorban léptek ki a fénybe
Zöld rejtekük mélyéből.
Egyenként, mintha mind félne
Pázsiton táncoló szépségtől.
Tündérek lakják a kertem alját
Apám s Anyám elsiratva,
Mégse lettem koldus, árva.
Szemem fényét villám nyitja,
Kertem alját tündér lakja.
Kemény projekt az esküvő,
Ferrariban benne ülő
Jegyespárnak hogyha futja
Bundára meg tűsarkúra,
Akkor bizony rendbe` minden,
Nagy mulatság lesz ma itten!
Ez a Fecske nem megy léggyel,
Hanem inkább keverékkel.
Benzinhez olajt keverni,
Harmincháromhoz egy deci.
Hol vannak a Bahamák?
Virágzik ott bakamák?
Ha megfial majd a ponty,
Annak fia pontyporonty?
Úton megy a dömper,
Füstös szele port ver,
Ébrednek a dombok,
Táncolnak a bokrok.