Varga Magdolna (MagdiVarga)
A Földről elmentél,
nem haltál meg mégse’.
Gondokat letéve
szállsz a messzeségbe.
Istenünk, segítsd meg
a jót, nemest, igazt!
S ne tűrd hatalomban
az árulót, a gazt!
Voltál, vagy s leszel,
maradsz életem része.
Nem mentél messzire,
átléptél a Fénybe.
Emlékek tengerén
siklik kis hajóm.
Szépet továbbviszem,
fájót itt hagyom.
Ha leszáll a csendes este,
s a fenyőkön gyertyák fénye gyúl,
a szívekbe áhítat költözik,
a világra a béke csöndje hull.
Holnap már itt a tél.
Ma még nyög az ősz.
Vizet hol talál majd
szarvas és az őz?
A kendő egy nagyon kedves
ruhadarabom,
szeretem, és télen-nyáron
hordom magamon.
Ars poeticám
A világmindenségben kis pont
Parányi földi létem,
Add meg, oh, Istenem azt, hogy
Neked tetszően éljem!
Ott fenn, a csillagokban
várnak már reám,
akiktől létem kaptam:
Apám és Anyám.
Kisbabaként bepólyálva
hátára vett anyám,
s cipelt a kendőbe kötve,
ha ment dolga után.
Őszi szél sodor
hullott, rőt avart.
Halkan zizegve
a semmibe tart.
Fiam nevében
A Halál kegyes barát,
nem úgy, mint az élet.
Megmentett, mert sajnált,
látva, hogyan élek.
Lebegek a Föld felett, a
síró ég alatt.
Továbbszállni innen már egy
röpke pillanat.
Telnek a napok egymás után,
s nem hoznak semmi változást.
Mozdulatlan fekszel, csendben.
Én nem tehetek semmi mást