Varga Nikolett (nikusz2002)
Ha madár lennék,
Hozzád repülnék,
Láthatnám szemed,
Érezném kezed.
Szeretnélek felhívni, boldog karácsonyt kívánni,
Szeretnélek ölelni, soha el nem engedni,
Szeretnék veled vacsorázni együtt, mint mindenki,
Szeretnék újra a szemedbe nézni és nevetni.
1969-2017
A test elmegy,
De a lélek itt marad.
A hang elmegy,
De a szó itt marad.
December 5-én éjjel
Sok kis csizma kerül ablak alá.
Szépen megpucolva, keksszel-tejjel
kísérve, várják a Mikulást.
Hajamba kap a hideg őszi szél,
És gondolkodom, vajon mit hoz majd a tél?
Boldogabb leszek tán egy kis hótól?
Vagy kimaradok megint minden jóból?
A világ csodái közé tartoznak
A négy lábon járó angyalok,
Rossz napodon felvidítanak,
Jó napodon tovább-boldogítanak.
A szerelem szúr, mint a rózsa tövise,
De mégis oly szép, mint a termése.
Ha az élet kegyelmes,
akkor minden egyenes.
Nagy szakállú télapó,
Felemás cipőben,
Megy, miközben hull a hó,
Belopódzik szépen.
Nincs jobb dolog a szeretetnél,
Mit megadhatnak ők,
Olykor jobban szereted őket a szerelmednél,
Mert mindig megértenek, és el nem felejtenek!
Mama! Te oly kedves voltál hozzám!
Miért hagytál el? Azt ígérted, mindig itt leszel!
Ha madár lennék,
Örökké csak repülnék.
Fákon csipegetnék,
Búza közé bújnék.
Miért van sötét éjszaka?
Ha sötét van, az sose jó!
Miért nem lehet mindig nappal?
Ha nappal van, az nyugtató!
A szerelem olyan,
Mint a télen nyíló virág,
Ritka, gyönyörű, csodás...