Várkonyi Zsuzsa

Várkonyi Zsuzsa

Népszerűség: 210 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Napjaimba nem csöppen derű

Napjaimba mostanában nem csöppen derű,
minden emlék, még a bonbon is keserű,
szívemben nő valami mohó szomorúság,
sötétben gubbaszt, dörzsöli szemét a vágy.

Tovább...

5047

Zsebembe dugom a múltat

Lesütöm szemem, törik a fények,
tapogatnak, lábamra is lépnek,
tudom, hogy minden kezdődik újra,
szívem szorítja sóhajom súlya.

Tovább...

Emlékezés

Ősz van. Hullik sárgán a falevél,
zörgeti búsan, gyászosan a szél,
esteledett, mire megérkezett
érintetlenül az emlékezet.

Tovább...

Mélyen

Esik a csönd, álmosan gőzölög,
elnyel magába, hideg falak között,
takaró melegít, egyforma napok,
repülni vágytam, de már nem akarok.

Tovább...

Kiszökött a reggel

Kiszökött a reggel a kertbe,
ott találtam virágok közt heverve,
megtorpant a szó teljesen,
édes illatok lebegtek testesen.

Tovább...

Szemembe néz

Nem tudom, vajon miért sietek,
meg se mozdulnak a komor hegyek,
közömbös fák álldogálnak zordon,
egy belső hang szorongatja torkom.

Tovább...

Csendes szeretet

Gyermekkori képek,
elszöktek az évek,
szemedben a fények
most is csendben égnek.

Tovább...

Zsuzska és a hőség

Zsuzskát kínozza a hőség,
érdekelné minden lehetőség,
vízben úszkálva lenne jó,
talán felvenné egy luxushajó.

Tovább...

Érintenélek

Kezemmel érinteném vállad,
szememmel kereslek, nem talállak,
közénk áll megannyi kétség,
utat keres mégis a reménység.

Tovább...

Épp csak megszülettem

Balassagyarmaton épp csak megszülettem,
Pécsen nyiladozott, rajzolódott létem,
ma is kedves városomban 20 évet éltem,
míg rögös utakon napjainkhoz értem.

Tovább...

5549

Anyám emlékére

Szívem harangozik a csendbe,
emlékek jutnak az eszembe,
bár kezem korán elengedted,
anyám, féltettél, míg tehetted.

Tovább...

Pillanat visz

Megragad, húz a szél, kimért,
nem szól hozzám, csak tudnám, miért,
akarja, hogy észrevegyem,
így leporlom a tekintetem.

Tovább...

Ragyogás

Csenddel eggyé válik az alkony,
cinkostársa várja a sarkon...

Tovább...

Kopogtató tavasz

Szél ugrál elszürkült ablakodba,
arcod könnyedén pirosra fújja,
izeg-mozog már a tavasz újra,
csendes eső párkányon kopogja.

Tovább...

5046

Szemed szirmán

Belelóg takaród az égbe,
csillagokat szövök kékjébe,
szíved csupa talány, mikor fáj,
kendőzi még a megkopott táj.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom