Váthyosz Betty

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Felállni

Felállni. Mit jelent felállni a vereség után?
Elindulni újra a veszteség nyomain, életünk útján?
Leporolni az évek mocskát, lemosni lelkünkről
a ránk ragadt vágyakat, terveket, érezni belülről,
hogy a tollal írt jövő képe a szemünk előtt elég?

Tovább...

Mi lenne

Mi lenne, ha nem adnám fel,
ha a rögeszmés téboly
veszejtene el?
Ha útnak indulnék egy szép napon,
hogy megtaláljalak
az összetört romokon?

Tovább...

Cipők

Cipők állnak a Duna-parton.
Vascipők, fémként is elnyűttek,
Fémként is szenvedők.

Tovább...

Az ifjúság keserve

Sírunk éjjel, sírunk nappal,
Sírunk ősszel, s az eljövő tavasszal,
Sírunk vakon, egy sóhajra a fénytől,
Sírunk a múlton, és a közelgő jövőtől,
Könnyünk a rideg élet zord kritikája,
Könnyünk a vágyott biztonság hiánya...

Tovább...

Vallomások

Nincsenek nagy szavaim, a lángoló érzések kora elmúlt,
Nem tudom kifejezni sem, mit idéz a lélek, ha kábult.
Meghallgatnál-e, ha minden erőmet összeszedve
Szemedbe merném mondani a százszor is elfáradt
Szót: szeretlek. Pedig elcsépelt, elfakult, meghalt.
Ha pusztított is bennem, ha ezeregy vágyban is
Éltre kelt az éjben, mára csak egy keserű szó maradt.

Tovább...

Az ajtó

Itt állok a küszöbön, nézem az ajtót, ahová belépnék.
Szemem pihen rajta, figyelem, de eláraszt millió emlék.
Kezem nyúl a kilincs felé, s tudom, a zár kattanhat,
De hogy nyíljon ki az ajtó, ha a szoba még fogva tart?

Tovább...

Elmondhatatlanul

Elmondhatatlan volt a lassú nyári alkony
Olvadásában sietve szeretni téged,
Sürgetve a sosem volt közös időnktől.
Megőrülni józanon.
Túl a hazug szavakon.

Tovább...

Szemeid

Nem látni semmit, csak zuhanni, zuhanni,
Egyre mélyebbre, tágra nyílt szemmel mélyebbre...
Lebukni, érzelmem szárnyán csak elveszni,
Ilyen az, amikor belenézek forró, barna szemedbe.

Tovább...

Öltöny

Még mindig megremegek, s a légzésnek lesz ólomsúlya...

Tovább...

Magamban

Behunyt szemű csodák múlnak, elszálló gondolatok
Vakít a sötét,
Csak magam vagyok, magam vagyok.

Tovább...

Nem jöttél el

Nem jöttél el,
Hiába vártam epedve azt a holnapot,
Amely felváltott volna megannyi tegnapot.
Nem jöttél, nem.

Tovább...

Mennyi idő?

Mennyi idő kell még, hogy az összes szavad elhalkuljon,
S ne halljam folyton a hangod, hogy fülembe duruzsoljon?
Mennyi idő még? Ó, mondd, hogy leheleted ne susogjon,
S ne tudjak idézni tőled, s merengeni az elhangzottakon?

Tovább...

A hiányod

Már ragyog a nap a messzeség tünékeny határvidékén,
És puha sugara átsüt az oszladozó felhők szürkeségén.
Hosszú az útja a kiszáradt földig, de mire a talajra ér...

Tovább...

Az emléked

Nem azért hordozom még mindig az emlékedet,
Mert könyörögve várom az egyedüli reményt.
Megértette már régen a szív, hogy elvégeztetett,
S visszahozni már nem lehet a megváltó élményt.

Tovább...

Az nem lehet

Az nem lehet, hogy így legyen vége,
Az nem lehet, hogy mindez ennyi volt!
Volt-e valaha az egésznek értelme?
Vagy mint viszony sem volt más, csak
halott?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom