Vécsey Ádám

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Az utolsó rózsaszál

És meghalt, itt hagyott hát.
Már csak én s a nyers világ.

Tovább...

Jó szándékkal

Betegen ballagtam útban hazafelé, munkából.
Kiszipolyozta már minden energiám a betegség,
és a napi teendők együttese.
Hullott a hó, pedig nem lett volna szabad.
A hópihék tömkelege eltakarta a lámpákat,
de mégis fényesebb volt az utca,
mint bármikor e szomorú téli hónapon.

Tovább...

Sírj!

Mert süt a Nap,
és csicseregnek a madarak,
mert kékellik az ég,
és mert a hernyók vidám táncot járnak
egy múltbéli, letűnt kor fájának levelein,
mit mára a zordon megapolisz
olajban fürdő, nyákos szemétté emésztett.

Tovább...

Téli álom

Életünk hajnalán találtunk egymásra.
Gyerekek voltunk csupán,
két ártatlan gyurma,
és épp csak játszottunk kicsit.
Pár napig csak, de mindig
reggeltől estig, mindig ugyanott.

Tovább...

Krétával kopog

Mint egy unott tanár,
a jó öreg, zöld táblánál
krétával kopog.
Nem tudja, mit írjon.
Senki nem figyel rá.
Szava pillangóként száll
tova az ürességbe.

Tovább...

Küzdjek vagy hátradőljek?

Üres fejjel gondolkodni próbálkozom,
De mintha agyam plafonja málladozna.
Úgy tűnik, megtelepedett a fejemben
Egy külső lény, egy szimbiontának csúfolt...

Tovább...

Őszintén kívánom

Az élet esszenciája nonszensz,
Elapadt végtelennek hitt forrása,
Kiüresedett az alkotói komplex,
Okafogyottá vált a térség hatalma.

Tovább...

Titok ő, mely nem evilági

Ebben rejlik az ő ereje: titok ő, mely nem evilági
És nem enged, nem! Csak szorít, karjaival körülfon
Mindez tán csak ábránd, de mégis, ridegen átölel
És nem akarom a harmatos könnyeket sem, hiába
Nem akarom én ezt, fáj ez a kaparászó düh

Tovább...

Csillagok csillagai

Azt mondják, mindenki feje felett
egy csillag ragyog.
Színének zamata sugározza be
az ember lényét, mivoltát,
meghatározza jellemét, sorsát.
Mindenkori akaratát.

Tovább...

Máshoz tartozol

Hogy enyém lehetnél!
Mit meg nem adnék...
Máshoz tartozol már,
akár egy régi emlék,
mit mással megosztanék,
majd emlékeimből elvesztém.

Tovább...

Meglestem az emlékeit

Megfogtam a kezét, rideg volt már.
Haldokló utazó távoli helyről.
Belelestem elméjébe, fénye kihunyni várt.
Emlékei megegyeztek az enyémmel.

Tovább...

Éjsötét ég tele csillagokkal

Hajlítottál drótot addig, míg meg nem tört?
És érzéseid rostjait hajlították már addig,
amíg úgy érezted: "az élet most már betört"?

Tovább...

Csak ez számít

Hová tűntek az érzések?
És az igazság? Vagy a törekvések?

Tovább...

Szerencsétlen események sora

Te vagy az egyetlenem - te is jól tudod.
Mindenki tudja, és mást sem látnak.
Csak én vagyok egyetlen kis nyomorult,
ki minden nap másképp érzi ezt:
úgy semlegesítesz, mint királyvíz az életet.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom