Végh Attila Géza

Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vajon a nézés...

Vajon a nézés az lehet-e kérdés,
miben benne az érzés, a nem vagy
megérés, halk válaszkérés, ami lehet békés
vagy forrongó érzés!? Ez egy belső önképzés,
mitől eláll a légzés, s révedve, merengve a belsőd ad...

Tovább...

Belső érzés

Oly jó belesúgni magamba, s rátalálni magamra...

Tovább...

Egy érzés

Vajon mi a testben e rezgés...

Tovább...

...nem élek...

...most csak úgy létezem, de már nem
élek, csak a fájdalomtól égek!

Tovább...

Szerelem

...egy hang él bennem, s ez szívem
el sosem hagyja, de az érzést azt csak
neked adja, mitől a fény a testet áthatja,
s a lelket magával ragadja, hogy se az
éj, se a Nap ne tagadja, hol szívek borulnak
aranyba, s a fájdalomból mi tör elő...

Tovább...

Te szépég...

Érzelmeid vihara, lelked zúgó halk zaja, álmaidban
éjszaka nesztelen a Hold szava.
De az éj csöndjében egymagadban
hallgasd, ahogy szíved dobban!

Tovább...

Hervadó szépség

Hogy hervadhat-e a szépség, ha...

Tovább...

Tudom...

Egy csendes éj után ébredt fel
a vágy, a fuvallat, mi lágy, súgja,
mit a szív se lát!
Most már tudom, mi az, mi kell nekem,
s hogy az érzés tovább jő velem, tudom,
a szerelem féktelen, de sosem
hiszem el, hogy végtelen!

Tovább...

Mögöttem, előttem...

A kérdést hallgatom, a választ nem tudom, ha
szemem lehunyom, az álmot álmodom.
Látom a tegnapom, kérem a holnapom, teher
van vállamon, de a mosoly az arcomon, merengek
magamon, átnézek rosszakon, ha ölelsz, megadom, átkod
nincs nyakamon, te töprengj magadon, én nevetek
szavadon, az élet egy maraton, nem heverhet parlagon!

Tovább...

Vagy, jössz, leszel

Rég vártalak a fényben egy éjjelen,
s akkor jöttem rá, ez kell nekem!
Még nem volt a létben értelem, de
tudtam, ez a csók lesz szüntelen!

Tovább...

Akkor is mosoly

Van, aki féltsen, nézem a létem, a sebeket
érzem, de értem az énem.

Tovább...

Az út rövid

Az út rövid, a fájdalom mély, de
érezni kéne bent, hogy mit súg az éj,
s hajolni oda, ahol szeretet honol, érezni
szívből, ha a szív átkarol, hogy fogja
kezünk, és kísérjen az úton, ne kelljen
rágódni a fájdalmas múlton, hanem
mosoly tarkítsa a lelkünk, mint a tájat...

Tovább...

512

Igazság

Változó tájakon háborgó
fájdalom nem szűnő vágyakon, futva
a rossz elöl, a jelenben maradva, a
régmúltba szüntelen beleakadva, apró
mosollyal jelezvén, születve jobb
picit a lélek, de sosem lesz feledve,
mi belekerült, az ott lesz örökre, mert...

Tovább...

Szívemben

Kik szívembe kerültek,
ott lesznek örökre, futhatnak
előle, de nem lesznek feledve!
Tilthatnak csókokat, áradó bókokat, de nem
gátolhatják, hogy kinek doboghat!

Tovább...

Belső nyomok

Győztes, vesztes lábnyomok az
álmokon, hogy hova jutok velük, még
nem tudom!
Két karommal magamat szorítom, hiszem, hogy
győzök, személyem vállalom!

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom