Végh Veronika
Miért éljek?! Ha értelmét nem látom?!
S csak annyi a bűnöm, hogy álmodozom s folyton rád vágyom!?
Szerelmet adtál, én szerelmet vártam,
mégis többet kaptam, mert mellettem vagy jóban s rosszban.
Kikészít a gondolat, hogy vége lesz mindennek: félelmek s érzelmek,
oltogató gyötrelmek, mik soha el nem felednek.
Egész eddig szenvedtem az élettől,
Amíg nem találkoztam veled féltem a Végzettől.
Sok színes gondolat mi zakatol a fejemben,
közben is csak az,
mikor veled lehettem!