Véhner Zsanett
Egy utolsó csók,
mi még most is égeti a számat.
Egy utolsó,
melyet túlfűtöttek a vágyak...
Szerelmem olyan volt,
mint a rózsa,
mi szirmait bontja.
És te, mint záporeső,
az összeset letaroltad...
Haragot ébreszt bennem a tudat,
Hogy tudom, éppen mással vagy...
De másrészt érzem, hogy ez csak könnyebbé teszi azt,
Hogy lemondjak rólad, hogy végre rájöjjek,
Én csak egy játékszer voltam...
Elmegyek!
Itt hagyok mindent...
Kitörlöm a szívemből még azt is, hogy ismerlek!
Azt kéred ne szeresselek...
Hogy kérheted, mikor minden percben te vagy a fejemben?!
Minden nap várom a pillanatot, hogy láthassalak, hogy szólj hozzám, és ajkad érintse a szám...
Minden csillag ugyanúgy ragyog az égen,
Mint akkor régen, egy nyugodt augusztusi éjen...
Számolom a heteket, a napokat;
Vágyom látni újra arcodat,
Vágyom érezni tested meleg ölelését,
Vágyom érezni két kezed forró érintését!
Drága Mama, ha biztosan tudnám,
hogy ha meghalok viszont látlak téged,
akkor már most véget vetnék életemnek!
Féltelek, de úgy érzem nem értelek!
Azt hittem van valami bizsergés
mi fellobbantja életem!
Drága Apa, te vagy az én védőangyalom,
Te vagy ki mondja: "Vigyázz kislányom!"!
Te vagy az aki óv és véd,
Te vagy ki sok mindentől félt!
Te vagy ki legkedvesebb a szívemnek,
TE, kiért odaadnám az életem!