Verebélyi Tamás
Oh, Mennyeknek, s Földnek drága Édesapja, s te, Dicsőséges Megváltó!
Hálámnak poharai vagytok, mi szüntelen kicsordul tiértetek...
Avagy újabb imában látásom
S ím, egy zord s kies síkságban találám magamat,
hol nincs világló élet, csak sötétlő alkonyat.
Fellegek dühödt sóhaja süvíté szememet,
táj izzó aranyfövenye kínozá testemet.
Szerelmetesen Magasztos Istenem s Egyetlen Megváltóm, atyám s testvérem!
Zengje dicsőségetek minden száj, omoljon nevetek hallatán minden térd,
Mennyen, Földön s az alatt, mit harsogok hitemnek túláradt teljességében;
mert lehet-é száj eléggé hálás, s szív kellőn érző kegyelmes lényetekért?
Drága Teremtő Atyám, te vagyon maga az Ige, s végtelen voltodig az lészel.
Egyetlen Tervező, ki mindenséget megtervezé s megépíté azt időtlenbe,
Menny portája s Föld pillérei pengetnek, mikor lényeddel bölcs ítéletet végzel.
Fiókáid mindenik, akiket gyengéden betakarsz, s szállítasz szép szárnylepleddel:
Kicsoda hát olyan bátoran botor, hogy vádolni mer téged beléje szemedbe?
Avagy jelenésem az eljövendőről
S íme, lélekben elragadtattam hát, s ahová megérkeztem vala,
ott várt reám Ő, Uraknak s Királyoknak szentséggel ékített szava.
S ím ismerem Őt, s Ő is engemet, testvéremmé, s barátommá vagyon:
Lelke bennem zálogul - s majd adja Ő nékem egészben égi ormon.
Avagy példázat az igazságról - 7.
Mondom néktek, olyan vala a gyermek, mint lótuszvirág a mocsárban.
Elmétek botránkozva vagyon, szemetek mégis fénylik a csodában:
Hogy lehet hát, hisz meddő a föld, s élet sarjadá a táptalajában?
Biz`"ilyeneké az Istennek országa", s épek Atyám oltalmában.
Avagy példázat a cselekedetről - 6.
És mikor imádkoztok vala, "menjetek be a belső szobátokba",
mert nem lakozik az én Atyám templomokban, melyet emberkéz emelt.
És ottan van ő tinéktek, mint szülő, ki várja haza gyermekeit,
s bizton megadja ő néktek mindazt, mit a ti bensőtök kiérdemelt.
Avagy példázat az Igazságról - 5.
Az én Mennyei Atyám vala az igaz kézműves az öröklétben.
Alkotó Ő, ki Igéjével tervez, s óvó kezével önt formába,
s legbölcsebb is, hisz hasztalant nem végez, s fogadja művét oltalmába:
"agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben."
Az arató, a termőföld és az igazgyöngy
Avagy példázat a kötelességről - 4.
Legyetek hát olyanok, mint a szelíd s zsenge zöld, mert övék lesz a föld.
"Aki az eke szarvára teszi a kezét", vissza nem veti szemét,
mert ki igaz, s énvelem szánt, az bőségesen hántja majd a takarmányt;
a csíra élteti istenét, s eltelíti majd aratónak lelkét.
Avagy példázat a kötelességről a kegyelem megtapasztalása után.
Én Mennyei Atyám, itt vagyok a pusztában, hová hívtál engemet,
sarum nélkül tapodom e földet, s ágyékkötőben kérek kegyelmet...
A partra vetett hal és a homokvár
Avagy példázat a kötelességről a kegyelem megtapasztalása után.
"Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek titeket",
vessétek ki hálótokat az örökmozgó türkiz palástra,
s fogjatok halakat a mélységből, kikben leltek majd családra:
mert aki fennakad néktek, vágyja az majd a ti hiteteket.
A kőszikla, a pásztorbot és a nyáj
Avagy példázat a kötelességről a kegyelem megtapasztalása után
Vagy, ki vagy, "és én erre a kősziklára fogom építeni" Egy Házamat,
s én lészek neked a szegeletkő, mely stabilan tartja a te falaidat.
Szilárd légy hát hitedben, mert megtart az tégedet, s tűröd, mit Atyám rád szabat,
lobogjon szemed, mint a gyertyának lángja, mely igazolja a te javadat.
Mi az, mi ehető, mi törvényben atyáinknak megíratott?
Azt ne edd hát meg vagy közösködj azzal, mert valód elkárhozott.
Ott volt a Kertben, hol árny kúszott, s tűnt tova az örök,
hol alma lédús roppanásán Úr haragja dörgött:
"Ímé, az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy,"
így tudás lészen te veszted, s lassan szálljon reád kegy!