Vilhelem Margareta

Vilhelem Margareta

Született: 1950. június 1.

Népszerűség: 214 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A végállomásig

Ott voltunk mindketten,
asztalnál ültünk, utolsó este
álmunkban is egymást lestük,
s a nagy kapu megnyílt előttünk,
mint szobrászfaragott kőoszlop,
mely fején vitte a felhőket
és vadgerléket,
s ha sikerült kimenni rajta...

Tovább...

Gigászi árnyékom

Milyen gigászi-nagyra nő meg
árnyékom a hátam mögött,
nagy szimbóluma az erőnek,
s az én erőm, ó, jaj, be csöpp.

Tovább...

Lilium regale

Királyliliom

Egyszer jöttem ide olyan ártatlanul,
mint kis liliom, mely semmit sem tud,
mikor érettem napsugarak üzentek...

Tovább...

A természet mámorában

Rothadt gerendák ráncos redőin
áldott öregség hószakállat enged,
s morcos szellő simogatva hívja
a rózsát: hajtsd harmat-ölembe fejed!

Tovább...

Már gyógyulok

Már gyógyulok. Nagy út volt, míg az önzés
tág ciszternája ennyire tele lett,
az ötvenedig évnek megjöttéig
nem voltam más, csak csupa felelet.

Tovább...

Ki mindig melegségről álmodik

Ki mindig melegségre vágyik,
nem juthat el, csak a magányig,
barátja nincs. S ha van, felejti,
hogy lelkük mélyén csoda telt ki.

Tovább...

Tavaszi ölelés

Forró harmatban kikerics illata
kering fölöttünk oly játékosan,
s a pillanatok édes cseppjében
együtt kelnek léptek szándékosan.

Tovább...

Intelem

Tudósok s bölcs könyveik utalnak
arra, mit versbe írogatok megint,
mióta élünk, itt gonosz hatalmak
sugallatának voltunk rabjai mind.

Tovább...

Halkan megfogan egy törődés

Halkan megfogan egy törődés,
önmagamba látok, erős leszek,
ami ma jött, mind továbbment,
a holnap előttem még ismeretlen.

Tovább...

Titkos ösvények

Csak úgy örvénylenek vadul felettem
a meghalt védelmek,
csak tövisek, bogáncsok kezei rajzanak,
a virágok védtelenek.

Tovább...

A vész

Itt talált minket, szívek bánatosak,
nemrég jártál itt? Avagy talán régebb,
hiába is hallgattunk, te szomorú ének,
honnan emelkedsz mindegyre felénk?

Tovább...

Szállna Ámor

Szállna, szállna röpke Ámor,
Ám az út ma oly nehéz,
Lenn a föld egy szűk sikátor,
Fenn a lég meg ködbe vész.

Tovább...

Csönd

Csak csönd, csak csönd és enyhe béke,
Fodrot sem ver a szellő rajtam.
Se nem piros, se nem fehér
Enyhén csukott ajkam.

Tovább...

Boldog vagyok

Boldog vagyok. Már megvan mindenem,
a múlt fájdalma többé nem emészt,
most elfelejtek minden szenvedést,
és nem buggyan több jaj ki szívemen.

Tovább...

Nem kérdem

A zöld erdőben, ott nem én szerettelek,
ázott testem szerette benned az életet,
az életet, az erőt, rettenetes csodád,
a szót, a drága szép szót: ifjúság, ifjúság.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom