Vilhelem Margareta
Én nem árulom Virágom,
nincs kinek,
nem csalogat senki,
csak álmomat árulom.
Ki viszi át a szerelmet [Nagy László-evokáció ]
Ha életem elvesztem,
ki hoz Neked szerelmet?
Napsugarat ki hoz Neked?
ki simogatja majd kezed,
mosolyt ki csal a szép szádra,
vadvirágos réten járva?
Ha leszáll a végtelen este,
keresni fogsz, s vársz epedve,
a bús magányban szenved a lelked,
és keresni fogsz.
Álmomban sírtam, zokogtam,
ébren kerestelek magamban,
tovább sírtam úgy ébren,
tudtam, te nem vagy vélem.
Úgy csalódtam.
Mit hoz a karácsony?
Örömet, vígságot,
e sivár földre egy
darab mennyországot.
A boldogság fáj,
a bánat szorít,
mindig terjed,
tőled nem távozik,
elviszed messze,
visszaszáll hozzád,
a bánat ravasz,
a boldogság kering.
Szilveszteri álmaim szerények,
a múlt boldogságom még fércelt,
gondtalan pázsitot, határon határt
szorít pazarul a remény fészkének.
A vágyak lilás folyosóján
keringőztek emlékeim,
fent csillogtak a lámpák,
lelkemben sötét verem.
Kis lepkeszárnyak verseim,
szétnyílnak tavaszi aromában,
négy szárny, pár szín velük van,
festők kezében mintás tervek.
Csak csönd, csak csönd és enyhe béke,
Fodrot sem ver a szellő rajtam.
Se nem piros, se nem fehér
Enyhén csukott ajkam.
Ó, mintha csak most lenne
a csók, ölelés
remegő hatalma,
és várva szenvedünk,
hogy még lesz
kívánság, hódítás,
hűség és szenvedés.
Gyermeknapra-Kisunokám születése
Érzelmekkel keltem reggel,
fejemben forogtak gondok,
de talán a legszebb álmom
végre mégis megvalósult.
És ha megbánt
Téged valaki,
jöjj hozzám,
jöjj panasszal,
súgjad fülembe
sóhajtásokkal,
és tedd rám
az ajkad.
Téli estéken álmodozni
nyugalmas szobában szépeket,
nézni a falon függő képeket,
milyen jó volna veled lenni.