Villányi Tímea
Imádkozva felnéztem az égre,
S könyörögve, sírva kértem,
Hogy add vissza még, aki
Nagyon fontos nékem.
Ne sírjatok, higgyétek el, hisz oly jó már nekem,
Boldogan mentem, mert vártak már engem odafent.
Miért...
Mondd, miért hagytál itt minket ily hirtelen?
Behunytad szemed örökre, mély fájdalom ez nekem,
Búcsú nélkül mentél el, most mit tegyek?
Miért nem mentem hozzád, miért volt bennem harag?
Megláttalak téged, s a szemem felragyogott,
Szívem, úgy érzem, akkor csak érted dobogott,
Tudtam, hogy melletted örökre boldog leszek,
Hisz ez az érzés már nagyon hiányzott nekem.
Megszeretni valakit oly nagyon egyszerű,
De lehet, hogy megtartani igen csak keserű.
Megtalálni a boldogságot nem volt könnyű,
De most már tudom, hogy a szívem örül.