Vitos Irén

Vitos Irén

Született: 1970. június 11.

Népszerűség: 20 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szivárványdobbanás

Két számmal nagyobb
árnyékot varr a testhez
a délután,
az elmulasztott alkalmi idő
elszárad ma is a múló nap
alkonyán...

Tovább...

Találkozás

Amikor felérlek,
megtelik a szív
földöntúli fénnyel,
az égig nyújtózkodni
Érted, ahol az emlékezet...

Tovább...

Egymásnak maradni

Jó lenne, jó lenne csak
egymásnak maradni,
többé senki szemében
varázslat után kutatni,
ezeregy helyed közt,
ha lenne egy mellettem,
s minden napban esték
egymásnak szentelten.

Tovább...

A legdrágább giccs

Porba alázott érzelmek
szilánkjait szedegetem,
egy zárt dobozba
beleteszem maradványait
a legszebb kincsnek...

Tovább...

Boldogabb reggeleken

...álmot ölel az álmom,
színekre bontott
örömsugarak cikáznak át
a lélek ébredő freskóján,
égtájak felé szórva
a szerelem szivárvány
csillámporát,
hogy bevesse vele...

Tovább...

Itt suhansz még a lelkemen

Itt suhansz még a lelkemen,
mikor rám virrad a hajnal,
színekkel festett berkeken,
ha ébred a május halkan.

Tovább...

Szürkület

Kékesnarancsba fullad
a zuhanó esti szürkület,
élesen vakítva,
mikor utolsó villanását
tűzpiros szikrává tapossa
az éj súlyos, fekete bakancsa.

Tovább...

A perc nyara

Még nem olvad a jég,
a tél zord szele élesen vágtat,
az ablaküvegre fagyott tekintetem
mozdulatlan,
a jégvirág csipkés szirmai között
kutat utánad...

Tovább...

1211

Tetovált szerelem

Betűk
hipnózisán
reped a vakság.
Letisztult vágy robban,
tapintani a varrt kart...

Tovább...

Meglátni

Mosolyod fénye zuhant
ma rám,
megláttam ragyogni
a barna szemfenék
legmélyén felcsillanó
szikrát,
éreztem, amint
a kialudt szív kanóca...

Tovább...

Félhomály

Az alkony színeváltozásában
a haldokló, állott idő
nem kapott túl sokat.
A sötéttől zsugorodó tájon
a könnyablakon át integető,
vastagtörzsű platánfák
cédrusokká karcsúsodva nyúlnak.

Tovább...

Szívdobbanások

Elpazarolt pillanatok múlását
számolja minden szívdobbanásom.

Tovább...

Szívemben tudlak

Téged belül őrizlek,
titkos szavakkal szívembe karcoltalak,
láthatatlan szálakkal magamhoz kötöztelek.

Tovább...

Keserű

Kínlódva vedli kétségeit
a hit, keserű így a méz,
a szívben csak enyész,
s lassan szem elől vesz
a homokszemnyi boldogság
a sivatag port kavart viharán.

Tovább...

Álomhatár

Lángra kéne lobbantani
a megfakult csillagokat,
a lámpafényben vonuló
emlékek alaktalan
szörnyekké formálódott
árnyai a szemhéjra ülnek,
a félbehagyott történet sorai
kavarodva szétszóródnak...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom