Wágner Judit
Azt kérdezed, mi a haza?
Szülőföldem és otthonom,
Hol felnőttem én egykoron.
Ott vagyok otthon, ahol szeretnek.
Ahol a nap mosolyog,
És az égen felhő sem gomolyog.
Azt álmodtam az éjjel,
Újra szerelmes vagyok.
Mint pillangó, repkedek.
A nap fenn csak úgy ragyog!
Elcsépelt szó, de kimondom:
Szeretlek.
Távol tőlem úgy hiányzol!
Kereslek.
Leheveredek a réten.
A nap perzsel.
Oly tikkasztó ma a hőség,
Ki él, lebzsel.
Oly nagy a csend, szinte hangos.
Fülelek langy nyári este.
Csak zizegés és susogás.
Betakar a sötét leple.
Elröppent az élet.
Észre sem vettem.
Egy pillanat csupán,
Újra csak ketten.
Fáj a búcsú nekem is.
Ugye, elhiszed?
A szomorúságomat
Ugye, elviszed?
Csak szemetel
Szépen csendben.
Borús a táj szürkületben.
Kutya nem dugja ki orrát.
Vackába bújt,
Látva minket rémületben.
De szeretnék most megállni!
Természetet csak csodálni.
Fenn az égen
Madarakkal tovaszállni.
Távol tőlem. Nem vagy velem.
Mégis mintha fognád kezem.
Táncot járnak halvány árnyak.
Magam előtt szinte látlak.