Weiland Máté

Született: 1998. július 24.

Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Romlott önarckép

Fejemben feslett gondolatok derengnek,
Van ilyen... én mégis ezen merengek.
Hogy a becstelen világ, mint fa gyökeret,
Észrevétlenül vetett belém rögöket,
Melyek kicsiszolnak szépet, jót, aranyat,
S szívem helyén csak egy aljas kő marad.

Tovább...

Szívem pitvarán

Kinn ülök most a pitvaron,
Vas hintaszék lágy ölében,
Tollat, papírt ragad karom,
Jaj, nyugalmam de törékeny.

Tovább...

Esti elmélkedés

Kezemben könyv alátétnek, egy papír s toll,
Odakünn már sötétség honol,
Gyomromat már elüli a lángos,
Fejem alatt puhul a vánkos...

Tovább...

A magány pillangói

Magányosan pengetem perceim az egyetemi folyosón,
Mindössze néhány trópusi pillangó, mely árnyéka mögém oson.
Természettudományi tanszéken csodálom e lepkeházat,
Szabadnak tűnő, ám rab tüneményeket röptet: vagy százat.

Tovább...

Te vagy nekem

Aszály után az eső, mint repedezett földet
Gyógyítja szívem az érzelmi töltet...

Tovább...

Harminckét búcsúcsók

Odakünn tél van most
Bennem mégis őszi szél uralkodó
Szívemet megannyi rács alkotó
Nem lelek lakatost.

Tovább...

Szerelmem virágai

Csak bolyongtam az élet rejtett kertjében,
melyben Rózsád régóta őrködött,
De számomra maradt észrevétlen,
rám eresztve selyemből font fátyolködöt.

Tovább...

Lélekkép a Bakonyból

Hajlott fejjel vetem meg lábam a kertben,
Oka nem a Bakony tisztelete, az, amelyben
Éppen zivatarfelhő ráncos árnyékot vet...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom