Wendler Mária
Veled a reggel:
Mint végtelenbe nyúló, napfényes láthatár,
Mint vonzó víztükör, ha túlperzsel a nyár.
Csillagjegy-ciklus - 6.
Okos vagyok, tudom, értelmem fel nem érheted,
Fontos köreim futom, miközben segítek neked.
Szorgos hangyaként teszek mindent, mi hasznos és muszáj,
Biztos jövőért barát megannyi törvény és szabály.
Ha bántón gyűr a tér - magadba roskadón,
Mivé lehetsz vajon - múltadban omladón,
Foton-magad talán bármerre elcsigáz,
Ám higgy, lehet, ez út, mi biztos, rád vigyáz...
Hiú vagyok, tudom,
de eszem s alkatom
megérdemelheti,
megkapja azt, ami
kijár neki.
Csillagjegy-ciklus - 4.
Nem futamodhat a szív a csatából,
ész nem elég, ha a seb kesereg,
igaznak vélt tartásod, ami gátol,
hogy simogatásra emeld a kezed.
...szürke idő, egyre fogy a remény,
félelem marka fojt, nincs levegőd,
gondolat dús boga lopja erőd.
Féltem, tudod?
S bár nemrég imádtam a Napot,
egy csöppnyi rés
s a hitetlenség elkapott.
Magányosan remegő gyertyafényben
pár ember talán tükröt tart a kezében,
kemény székre helyezve súlyos testét,
önvizsgálattal tölti el az estét.
Emlékeim Apáról
Szemében tűz lobogott, az élet tüze,
nagy álmok és szeretet, mind ott volt vele.
Nem volt, mit terve által meg nem teremtett,
minden célját követte a nagyszerű tett.
Apa, ma újra úgy gondolok reád,
emléked ébreszt kétes nosztalgiát,
szerettem azt a legyőzhetlen erőt,
mi tetteid által épített szebb jövőt.
Még árnya vetül, elavult szavak árnya,
még tágra meredt szemed éjt kereső,
a csend tava eltakará, ami fájna,
lásd, mára e tó vize kíntemető.