Z. Farkas Erzsébet
Gyógyulásért esedezem
Tudatában vagyok annak,
szolgálatom véget ért.
Szeretetem szabadulás -
gyógyulásom és remény.
Kőbe zárt száj
Márványtalpadon fémesen ömlik
a csillogó vágy,
társulva, formásain illeszkedik
a kőbe zárt száj.
Melengető szavak
Nálam maradtak
a melengető szavak
jámbor hétköznapok...
elbontom varázsukat
Itt állok körülöttük,
a karácsonyfán fényes csillagok.
Szólnak hozzám! - Mit akarnak?
Érzem, emlékeik betakarnak -
előttem már nincs titkuk.
A természet keze
Megrázza lengő szakállát a tél,
selymes, lágy bundát kap minden bokor...
Zúzmara
42. GYÓGYÍTÁS
A bölcsességnek
szellemi kárpótlása
jótékonysága.
Lelkesedés
Belopózott hozzánk a Fény,
sugarával megbújt szemünkben.
Csillogó harmatgyöngyökön
szikrázón ragyog lelkünkben.
Gyöngybe zárt szavak
Verssorokban a varázslat
Verssorokban él az élet...
Álomképek
Arcod várakozásteljes mozdulatából
látszott, elindult feléd az öröm.
Meglátni a szépet
Csillag! - mely világítja sötét egem
Színes kábulat! - hová betévedek
Kaptár! - hogy szorgoskodni tudjak
Oszlop! - a szegedi Dóm alatt.
csend és hit
IDŐ
A csend teremtés
megtestesült jelenlét
zakatol tovább.
Szeretném megérteni
akarom
erős szó
benne érzelem
mögötte szenvedés
értelem
akarok
csüggedés nélkül kitartani
száz gondolatnak ellenállni...
Égi sóhaj
Hópelyhek ölelésébe bújtatom lelkem,
hogy szakadt jégcsapokká hűtve neked adjam.
Nem kérem kabátod, nem fázom, csak didergek!
Ne takard be szívemnek megfagyott parazsát,
mert arcodon látom a befagyott tó partját,
ahol keringve korcsolyáznak érzéseink.
Szunnyadó mező
Hókristály ruhába öltöztek a fák,
mint fehér menyasszony, őrzik álmát,
sápadt fényével lenéz a holdsugár
égi útjáról letérni nagy a vágy -
megfürödni a csillogó hóban,
a szunnyadó mező álmos karjában.