Zakar Mónika
...az Élet színpadán
A függöny felemelkedik,
S díszletekbe elmerülök.
Gondolatomba vetődik,
Mennyi helyzetbe kerülök.
...és visszatér a Rend
Csillogó Csarnokban
Csábos Csalárdosok
Csorba Csordáikban
Csak Csápos Csókosok
Csepegő Csipákban
Csencselő Csahosok
Csörtetnek Csizmában...
Tarlót égettem, s falevelet
Szélviharos, tavaszi napon.
Érzelmekkel fűtött fekhelyet
Lángnyelvekkel festett szép lapon.
Megborzong végre a Tavasz,
Szereti ezt a friss zenét.
Szereti, ha jő a Ravasz,
Hangokra kapva kis fejét.
Harcosnak születtem... ellenem
Egy oly búskomoran várt napon.
Így esett, hogy Szellememet, ezt
A vörösben tündöklőt kapom.
Kimérten kimértem,
Beértem mindennel,
Szóval, szerelemmel,
Mit a sorsom adott.