Zelei Zoltán

Született: 1986. augusztus 26.

Népszerűség: 67 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Dobott kő

Kopott kő padlót fog. Kopog-kopog.
Nyomot hagy, hangja nagy. Forog-forog.

Tovább...

Lámpás nász

Forog velem a Föld. Karomba zárlak.
Itt ne hagyjalak az éjszakának.
S keringünk együtt vad szerelmesen.

Tovább...

Az öt kavics

Porzik az út, a szél szembefut velem.
Kristálygyöngyök marják amúgy is könnyező szemem.
Bokáig süllyedve a homokban lépdel velem a bánat.
Ellopták, széttépték drága szép hazámat.

Tovább...

Öröm mind a kettő

Apró, kicsiny galambocska,
Apró, kicsiny galambocska röpül messzi távol.

Tovább...

Ez itt egy panelház II

Kormot fú a hideg téli szél.
A bánatutcán a sikoly is didereg.
Szótlan házak állnak sorban,
hogy megcsókolja őket a meleg.

Tovább...

Ez itt egy panelház

Ez itt egy panelház!
Ablakán bánatlázat mér a hideg,
Bitorlója fájdalom és ideg.
Rám néz és utál. Utál nagyon!

Tovább...

4147

Álomgyár

Mikor már az ágyban fekszem,
s ellazulva süllyedek a rugók közé,
eldobom gondjaim, csak a szépre gondolok,
s besurranok az Álomgyári vaskapun a rejtett kincsek mögé.

Tovább...

Holló és a farkas

1456. július 22.

Hol szürkeségbe borul az ég alja,
S farkascsorda ordít piszkosul,
Ott a félelem is sortűz elé állna,
Minthogy éjjeli koszt legyen váratlanul.

Tovább...

Halló!

Halló!
Én vagyok!
Csodálatos, hogy vagy nekem.
Szeretlek! Hangod simogat,
s megszédíti lelkemet.

Tovább...

...megígérted...

Megtört, sovány arcok,
Bűz s poshadt lét....

Tovább...

Vége?

Tovatűnt, elszállt és ez maradt. Vége!
Csábos mosolyát a szél szaggatta szét.
Elfújta örökbecsű emlékét,
az életet sodorta szanaszét.

Tovább...

Fellegekben

Hull a fény az égboltról.
A sárga mázú korong is lehunyta szemét a hegyek mögött.
Keletről egy mosolygós sajtdarab bújt elő,
mi elhitette velem a szabadságot.
Vigyorgott rám, mint egy kedves mese után a gyermek.
S közben, mint a világot átkaroló tengerek, úgy öleltek
át a selymes, puha, vidám fellegek.

Tovább...

Az utolsó csepp

Fűben fekszem.
Felettem pillangók repdesnek. Hallom!
Szárnyaik csapdosása oly erős, hogy szelet keltenek,
S pettyeik csendesen hevernek testemen.

Tovább...

Képtelenség

Képbe zárom a világom,
Nem engedem magam ki!
Kérlek! Hadd legyek az ecset végén!
Csak egyszer festem magam ki.

Tovább...

Rendületlen remény

1920. június 4.

Vajon eljő-e az idő,
mikor a port is ledobja magáról a sezlony?
Vajon eljő-e a nap,
mikor a hideg sparhelten a víz is felforr?
Lesz-e még a karéjban rugalmas egység,
vagy morzsaként hull szanaszét, mint szikkadt eleség?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom