Zelenka Brigitta

Zelenka Brigitta

Népszerűség: 170 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kötelék

Magamban én már eldöntöttem
még akkor ott, az anyaölben,
ha nem is én, de génkényszerek...

Tovább...

Hallgat a múzsa

Hallgat a múzsa, ömlik a könnye,
esőköpenye csupa rongy-cafat,
a csend kő-nehéz, ma gúzsbakötve
az elme mind, s tudatra köd tapad.

Tovább...

Ő és mi

Alig hallani már róla,
esetleg vasárnap... Talán,
s most, Húsvétra virradóra,
ha valaki templomba jár.

Tovább...

Titokrejtő

Flóra ujjong, kicsi madáj!
s szaladna a rigó után,
majd megtorpan apró lába
fehér pöttyös csizmácskába`,
mert a madár, illa-berek,
már a nyárfaágon lebeg,
s kihívóan füttyög onnan
szerelemtől megszállottan.

Tovább...

Égbőlszóró

Valahol az erdők mögött,
hegy tetején, fenyők között
üldögél a tél magában,
gyapjúsállal a nyakában,
gondolkodik, mit csináljon,
itt maradjon, vagy leszálljon
a völgybe, hol jámbor népek
most már nyugovóra tértek?

Tovább...

Egyszer minden út hazavisz

Minden út egyszer hazavisz
oda, hol gyermekkor-gyökerek
nyúlnak a földbe makacsul,
s láthatárt szeg az a hegy-kerek.

Tovább...

Uram, a csended hallgatom

Istenem, még hadd maradjak,
szórjak hagyatékot magnak,
várjam a fényt, s ha rám zuhog,
őrt álljak itt, amíg tudok.

Tovább...

Újkori jászol-ringató

Advent

Szabad-e vajon még remélni a Jászlat,
hiszen szürke ködben ráng a csillag is,
hamis Hallelúján a hit már csak látszat,
s ál-istenházban a harang is hamis.

Tovább...

Őszi tűnődések

Lehet-e hinni még a Napnak,
ha puha fényét ráborítja
a kertre lent, s az égő, sárga
nyárfaág, mint bizalom hídja,
ível az ég és föld között?

Tovább...

Hűs patakra...

...lángot okádva trónol ott...

Tovább...

Illanó

Semmi se oly illanó,
mint a futó találkozás;
gyerekként játszunk a szóval,
s mintha nem lenne indulás...

Tovább...

Keresnéd...

Mintha eltűnne néha nyomtalan,
nem ér el hozzád már a Szó,
s míg vívod a harcod céltalan,
az utolsó fényt is felfaló
kétség húz kőfalat köréd.

Tovább...

A mélázóhoz

Flóra unokámnak

Csillagvirág, csupa csoda,
fejecskéden napkorona,
hová mereng szemed kékje,
talán ki a virág-rétre?

Tovább...

Apám

Botját a kerti széknek támasztotta,
s könnyű sóhajjal törzshelyére ült,
kezét a kopott lájbin összefogva
ránk nézett, s arca felderült,
nem szólt, csak ült derűsen-bölcsen,
körülötte nyüzsgött a család,
s a kerti élet megszokott zajába
örömet szőtt a gyermekkacagás...

Tovább...

Maradék

Ma minden fűszál csupa könny,
megmaradt partokba zárva,
arcokon kínok ránca ül,
s őrző kopjafán sirat az árva
apát és hazát, s ami fáj,
magyar jövőt ígérő álmot,
hol anyák könnye tengerszembe hullt
(szerelmes ölük legyen áldott).

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom