Zöld Boróka
Mit olvasol?
Mesélsz róla?
Odamegyek persze,
Viszont csak semmi csel, uram!
A plüssmaci helyett most már
Veled akarom tölteni az estét...
Eme szent vesetestecske, mely keveset fecsegett,
Rengeteg leplezetlen hengerrel kecsegtetett.
Eleven jelekkel, szellemek henteregnek,
Nem vesztegelnek, cselekedetre vetemednek.
Finom hangszerként kezed
szívem húrjain játszadozott,
a melódia őrjítő volt: a lassú
részeknél elmém majd` megzavarodott.
Megszólítás, amihez nincsen bátorságom
Egy alak körvonala!
Halvány ugyan, de ismerős,
s a lepkeraj nem tévedhet:
Ő az, kétségtelen.
Ti! Ti szabadon kószáló Fiatalemberek!
Fiatalságom, mint lédús, érett szőlőfürt vár titeket,
Nem lehettek hát oly kegyetlenek,
Hogy egy ily kétségbeesett kérést semmibe vesztek!
Míg az eső halk moraja
épphogy behallatszott,
az üveg tartalma
rohamosan fogyott.
Fáj, hogy újabban a hideg süt tekintetedből,
s nem az egykori tűz éget, mint hajdanán.
Mint tisztulni nem akaró,
Zavaros felszínű tó,
Lopott pillantásokkal pusztító...