Zöld Boróka
Ti! Ti szabadon kószáló Fiatalemberek!
Fiatalságom, mint lédús, érett szőlőfürt vár titeket,
Nem lehettek hát oly kegyetlenek,
Hogy egy ily kétségbeesett kérést semmibe vesztek!
Míg az eső halk moraja
épphogy behallatszott,
az üveg tartalma
rohamosan fogyott.
Fáj, hogy újabban a hideg süt tekintetedből,
s nem az egykori tűz éget, mint hajdanán.
Mint tisztulni nem akaró,
Zavaros felszínű tó,
Lopott pillantásokkal pusztító...
Egy pillanat volt az egész,
aztán csak néztük ketten
ahogy elpislákol a fény,
s egyedül maradtunk a sötétben.
Mikor aznap megláttalak,
átértékeltem mindazt,
mit addig tökéletesnek tartottam.
először reménységgel töltesz el,
majd csalódással tiporsz el.
mosolyod ravaszul megbabonázott,
másra már gondolni sem tudok.
kedves szavad hallgatva
csak ültem ott kábultan,
levegőért kapkodva,
majd lassan ajtót nyitott
szívem üres csarnoka.