Zoltán Appel

Született: 1984. augusztus 18.

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Jelmezem nélkül

Lassú folyó mentén halad testem szüntelen,
mellette úszik lelkem fáradtan, keservesen,
Maszkomat felvéve karrierem felépítettem,
lassan önmagamnak kellett lenni, megtörtem.

Tovább...

Vasmadár halála...

Lépteim nyomába lassan eredek,
kezem kulcsolva lassan felébredek.
Egekre festett érzelmek, tévhitek,
évtizedeket mesélve feledtetnek.
Keservesen...

Tovább...

Tengerben a gyöngyszem

Olvasás után lehunyom két szememet,
kinyitva tollam megtelt, ez a mindenem.
Lágy mozdulattal vezetem az érzelmet,
papírra karcolt fájdalom verset festett.

Tovább...

Önmagunk Keresztje

Elkeseredett eszmék hevernek,
golgota hegyre gyalogol testem,
vállán cipeli lelkem gerincét,
ököl szorít, szem behuny, ez a lét!

Tovább...

Árvácska

Imaház oltárán görnyedve szorongatunk
Rózsafüzérláncot megtört szülők, mi magunk.
Szakadt ruhájában roskadó kisgyermekek
Kopott falra ragasztott, régmúlt emlékekkel.

Tovább...

1014

Emlékekbe rejtőzve...

lassan peregnek a hetek s a napok, féltékenyek a szemek,
Közeledve az estéhez, egymásra nézhetnek az emberek.
Teljes a szív, mert szeretettel vannak tele az épületek,
Eljött a nap, boldogság a szívekben, emberek ünnepelnek.

Tovább...

Sólyom szárnyán

Semmiért is egészen!

Sólyom szárnyán lebeg a lelkem oly szüntelen,
Hófödte táj felett fehér fátylat nézhetem.
Szállok sebesen bizonytalan alföldeken,
Létem lassan lepereg, nap éget szüntelen.

Tovább...

Márványvirág helyett...

Ráncos tenyeremre szegem tekintetem,
fáradt arcom benne néha pihentetem.
Virágszirmokat kerget a szél csendesen,
márványvirág helyett szalag díszelegjen.

Tovább...

Márvány Takaró

...könnyes szemem lassan megdermed.
Orvosok jönnek-mennek, olykor tévednek,
várom a percet, hogy újra veled lehessek.

Tovább...

Utolsó Menedék

...
kötelet fogom, húzom, erősen tartom.

Tovább...

Árva kislány (részlet)

Sétál a kislány egyedül, árván,
nincs neki anyja, apja, elhagyták kiskorában.
Árvaház az otthona, verés az altatója...
Szomorú élete nem vezet jóra,
mert anyja felelőtlenül kitagadta.

Tovább...

512

Levél a reményhez

Istenem, kérdezem én, mit tettem, hogy ostorod csapásától reszketeg testem görnyed,
hogy haragod tüze miért perzsel.

Tovább...

Végső utam

Koszorú, fátyol, gyertya... minden kellék megvan....

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom