Zsefy Zsanett
közel s távol az idő kerekében
az ég tüzel a láz a földre nő
a felhők - akár elhajított kő -
a föld fejére hullnak s mint nyilak
átdöfik hiába maszk sisak
ha majd
fáradt kékkel földet ér s én
szikecsendben elpihenve
hallgatom hogy közeledik
alkonyhúrokat pengetve
nem számít a hol és mikor
a meddigje lesz a fontos
tisztán vagy a földi léttől...
Levetkőzött.
Minden elképzelhető helyen
kidomborította izmait.
Százhetvennél és negyvenöt kilónál
emberfeletti művelet.
szavak nélkül
írnék neked
szólnék hozzád
hangtalan
ölelnélek
kezek nélkül
ha megértenél
arctalan...
időkanyar, avagy mindörökké Debrecen
3. verzió
gondolatban lerombolta a falakat
átnyúlt az úttest felett
s visszarakosgatta a hámlott ruhájú
kertes házakat
Az indulási oldalon lassan
elfogynak a csokrok. A kezek
másnak intenek. A fékcsikorgás
fel-felébreszt, s amíg igazítasz a
gyűrött időn, fejedet még ráhajtod
a zakatoló szívverésemre.
ahol találkoznak az égi óceánok
azon az estén, mint a mesebeli hableány
még szétnézett e földi világban mielőtt
alábukott. teste nem vált semmivé,
lelke huszonnyolc lélekkel emelkedett
a mennybe.
azóta a parti fák minden sikolyra
ágaikkal a víz fölé nyúlnak,
a híd gerince elnehezül, ahogy a folyóra...
Őszül a haja. Alkonyul. Parazsát szítja.
Hamvad már. Szárnyain nincs toll, sem pihe.
nem kapkod el semmit
évekkel ezelőtt már vett virágot
arról nem tehet ha nincsen rá igény
vagy semmibe veszi a sok sirámot
az áldott jó ember rohan a boltba
sietni kell otthon a párja henyél
nem csinál az semmit csak varrja a gondot
takarít lazán amíg haza nem ér...
...hogy amit elnyeltek újra szem előtt legyenek
kifényesíti a halál kaszáját
hogy kedvében járva távol tartsa amíg
mindennel nem végzett
megjárja a poklot is hogy
ne nélkülözzék körülötte a meleget...
Ráfeszül a horizontra,
eget, földet egyben tart.
Hajnalt bont, és estéket köt...
a halaszthatatlan dolgok kétes kimenetelű
merényletté nőttek s a legnehezebb volt
eldönteni mi tartozik bele
a távolságot hiába adták meg méterekben
már nem lehetett tudni kihez-mihez mérten
az idő hatványozódó gyorsulásba kezdett
s akiket magával ragadott már nem menekülhetett...
- avagy pillanatok az örökkévalóságnak
ahogy a szemem rád nyitottam
féltem majd eltűnsz mert lecsuktam