Zsolnai Bianka Dorottya

Zsolnai Bianka Dorottya

Született: 1998. június 9.

Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Bolyongó(k)

Szürke szobák füsttel fűtve,
Emlékek patakja gyöngyözve,
Ezt pillanatom meg minden reggel
Keresztül az ablaküvegen

Tovább...

Tegnap volt örökké

Nem gondolom úgy, hogy a múlt elmúlt,
Vagy, hogy minden megsárgult lap porba hull.
Nem válhat köddé a csillagos idő,
Hisz visszanézve olyan melengető.
De mi is az idő? Perc? Óra? Szakasz?
Bárhogy is, a jelen ellene szavaz.

Tovább...

Az a vonat

...
Könnycseppekből szőtt fátyolon át múltnak rabjai
nézik egymást, miközben szólnak a csendnek hangjai.
Valahogy most sem értem, mi köti éppen hozzám...
majd végigsurran a peronon egy emlékfoszlány.

Tovább...

Gyermekként

Rohanó világban gyorsuló ütem,
Hol van ehhez képest a bepárásodott üveg,
Mire kanyarintottam kezdődő betűimet?

Tovább...

Semmilyen

A fény nem jött el, az ég is szürke.
Párás időben sétál egy ürge,
Ruhája pasztellszínekben virít,
A tejfehér köd orra előtt visít.

Tovább...

Fekete

Összetört szív, néhány megsebzett kar,
Valahol a magány beszippant...

Tovább...

Múlandó

Ugyanazok a hibák évek óta,
Ettől lesz az ember idióta.
Az egyiknek az az oka, hogy szeret,
De úgy mondja ki, mint aki retteg.

Tovább...

Átmeneti

Intermitálló

Madarak árnyékában létezünk.
Egészen addig, míg múlttá nem leszünk.

Tovább...

Ezeréves fa

1000 -
Mily hatalmas ég kerekedett felém,
Ekkor hatalmas volt bennem a remény.
Az emberek ekkor kezdtek el hinni,
S hátukra feszítve keresztet vinni.

Tovább...

Zongoraszó

Csillagtalan éjnek éjjelén
Zongoraszó az mi életre kél
Érdes trillák harsogó ütemek
Hívják fel magukra a figyelmet

Tovább...

Az én imám

Kedves Égi Hatalom! Hallgasd imám!
Köszönöm, hogy az én életem vidám...

Tovább...

Vers a versben

HANGOS csend, hol egykor zaj zengett,
ZOKOGÁS töri meg a rendet,
ÁM senki sem segítene,
KEGYELMES Úr Rá nem figyelne!

Tovább...

A pitypang története

A szél csiklandozta az apró leveleket,
Amik az ősz közeledtével leperegtek...

Tovább...

Tündérlak

avagy Tündérmese

Erdős rengetegben, fák odvában bújnak meg.
Kicsit őrültek, de sosem voltak álszentek.
Virgonc lelkük miniatűr testekbe zárva,
Kiszökni onnan is vagy ezerszer próbáltak.
Szerencsére nem megy nekik, - hála az égnek!
Mondjuk erről sokat mesélhetnének a vének.

Tovább...

Az eső szerelmesei

Sírni kezdett, hisz egyedül érezte magát az éjben,
Nem gondolt arra, lehet, valaki elbújt a sötétben...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom