Zubik Áron

Született: 2002. június 20.

Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csönd

A nap utolsó sugarai játsszva ragyognak tekintetében,
kékben pompázó szemei maga az égbolt,
rég volt idő, mikor mindent megadtam volna érte.
Léptei, mint megannyi táncoló lepke édes tánca.

Tovább...

Nincs már kedvesem

Félig szívott cigi a kezemben,
egekben keresem a választ,
fáraszt a tudat, hogy nem vagy,
nagy a zaj, ideje továbblépni.

Tovább...

Lépcső

Állok a lépcső alján, közben millió fok bámul rám,
sebesen szedem a lábam, késésben vagyok nyilván,
bár meg-megállok, egy poros kép otthagyva hitványul.
Lépek, kettő újabb, rég elfeledett emlék halványul.

Tovább...

Hakiu

Nézem az eget
Nincs csillag minden fekete
Ez a lelkem...

Tovább...

Üzenet a kedvesemnek

Elbocsátó

Drága kedvesem, legyen hát ez az utolsó,
suttogó titkaim már nem tudod meg.
Remeg a hangom és szívem fájt, mikor elköszöntél,
megtörtél, és velem együtt te is megtörtél.

Tovább...

Játék vagyok?

Mikor szemedbe nézek, ragyogva tükröződik a világ,
rabság, melyet örömmel vállalok életem utolsó sugaráig.
Mostanáig csak játszottál velem, vagy tényleg egy a sorsunk?
Lopunk még magunknak örömteli perceket.

Tovább...

Sivár

Érzéketlen

Az egyik szemem inkább becsukom,
Unom, hogy folyton kimegy belőle melegség.
Kegyetlenség, mit művelnek a színek,
Díszek, melyek a szürkét szeretnék szebbé tenni.
Esni újra és újra, míg világ a világ.

Tovább...

Lélek

Szívem fagyosan izzik meleg ölelésedért,
álmokért, melyben újra egyek lehetünk.
Kertünk, melyben egykor sok virág nyílt,
már beköszöntött a tél és zord magány.

Tovább...

Szem

A világ újra színtelen és hideg,
Rideg minden szó, mi elhagyta szám.
Hozzám vajon visszajönnél, kedvesem?
Felteszem hát újra kérdést, láthatom szemeddel a világot.

Tovább...

Érintés

Próbálom érinteni a kezed, de már kezem nem ér el,
ölelésed, mely olykor csábító és meleg volt, mostanra hideg és hiányzó.
Imádó fényed mára már hideg és sötét lett,
Elveszett a meleg, visszahozod nekem, kedvesem?

Tovább...

Emlékek

Most érzem igazán a hiányod,
kiáltok, viszont a hangom már nem ér el téged.
Fényed, melyben egykor tündököltem, mára már sötét magánnyá vált,
elszállt az idő, szálljak el én is, kedvesem?

Tovább...

Felhők

Nézem az eget, és gondolkozom,
szomorkodok, mikor felnézek égre, felhők milyen szabadok.
Haladok tovább az utamon unottan,
mondd, kedves, velem tartasz?

Tovább...

Szempár

Egy szempár, mely engem néz,
Kéz, melyet soha nem érintettem,
Mosoly, melyet nem én kaptam...

Tovább...

Kósza kép

Nézem előre a végeláthatatlan tájat,
Bánat járja át újra az én szívemet...

Tovább...

Magány

Felemészt a magány
Szívem üres mint egy sétány...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom