0.1Kiskata kedvenc versei

M. Laurens

TORKOMBA SZORULT...

Torkomba szorult valaha egy ember.
Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudtam,
kiszáradt torkom szorongatta vadul,
ha olykor önmagamnak is hazudtam.

Tovább...

M. Laurens

Költőnek lenni

Oly korban írom meddő soraim,
Mikor nehéz már költőnek lenni,
Mert a mosoly eltűnt az arcokról,
És nincs ok többé már énekelni.

Tovább...

M. Laurens

ÖN-ÉN IRÓNIA

kroki rímekbe oltva

Az irónia csöpög szanaszerte,
e versemet itatja át: a Beste.
- Ön kicsoda? - Kérdtem este.
- Én? Az Ön iróniája vagyok,
e nyomorult pár lapra festve.

Tovább...

Urrné Nagy Viktória

anya olvas

és én vagyok
minden mondat,
ő a kérdőjel, a felkiáltójel,
a pont. ott van,
ahol lennie kell.

Tovább...

Magyar Magdolna

Csak álmodom?

Ne akard az egész világot szeretni!
Mert ez a teremtő dolga,
Részedről ez úgyis hazugság volna!

Tovább...

Major Tamás

Tudod, ketten...

Súgok Neked szépeket, szálljon a szívedig,
A lágy fényű napsugár boldog, ha engedik.
Kedveset szólok, mit kértél az életeddel,
Nem szavakkal, hanem a jó cselekedettel.

Tovább...

M. Laurens

VIDD MAGADDAL...

Ha mennél jeges télben,
fagyos szélnek közepében,
ha mennél vacogva-fázva,
otthonodra nem találva;
pihenj vándor, s ne feledd
melengetni lelkedet.

Tovább...

M. Laurens

OLY JÓ...

Lassulva dobog a rég megfáradt szív: csendben.
Oly jó most ülni a nyugvó nappal szemben,
eget lesve, hallgatni a suttogó fákat,
és hegyeket nézve, sóhajtani párat.

Tovább...

M. Laurens

DAFKE!

Ugyan, mi panasza másnak
E nyomorult szájra?

Tovább...

M. Laurens

A SAJT SIRÁMA

a holló meg a róka kicsit-nagyon másként

Mit nekem kérem Aesopus
vagy holmi Jean de La Fontaine?
Írogathat nekem a sok retyerutya,
meséjükben a Sajt csak kivert kutya.

Tovább...

M. Laurens

VÉN RIPACS

Nem akarok költő lenni,
nem akarok fejemre babért,
sem ennek-annak megfelelni:
firkálgatok csak magamért.

Tovább...

M. Laurens

AKKORIBAN

EGY VÉN MARHA EMLÉKEI

Szétfolyt a bor a kancsóból:
füle s oldala is csorba.
Belesüllyedt e vénember
az örök földi nyomorba.

Tovább...

Vönöczki Ferencné

Csillagfény

Veled

Mikor a csillagfény
felragyog,
jázminok ontják
az illatot,
csókos szellő virágból...

Tovább...

Vönöczki Ferencné

Utolsó utam

Megyek hozzád

Ha majd az életem alkonyán
ablakomban a halálmadár ver tanyát,
akkor én rád emlékezem.
Emlékezem és a szépet felidézem.

Tovább...

Török Zoltán

Metamorfózis

Egy felmosórongy vallomása

Láttatok volna fénykoromban,
mikor még báli ruha voltam
csillogón, és be nem koszoltan.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom