1954 kedvenc versei
Kérlek, ne várjál örök-víg verseket tőlem!
Ne akarj egy cirkuszi bohócot belőlem.
Engem nem az öregség, ami riaszt, hidd el!
A véglegesség ténye... hit nélkül vagy hittel.
Tóth Gabriella Karolina (TothGigi)
A szívünk úgy döntött, hogy kockáztat
Gondolataid rám találtak,
éreztem, ahogy hozzám simultak,
nem kérdeztél, csak hajoltál fölém,
kalandoztál, vágyakat fontál körém.
Ki vagy Te? Szólt az ismeretlen,
mert ő volt maga a feledés.
Feltette a kérdést helyettem,
és választ is kaptam fele részt.
Lelkünkön nagy bűnök terhe,
Meg kell tőlük szabadulni,
Jót szeretne minden ember...
Egyszer régen,
sok sok éve,
futottam a sors elébe,
s a Teremtőt arra kértem,
hallgassa meg a kérésem.
Igaz, hogy te nem vagy Jézus,
érdekes is lenne,
de a Földön minden ember
képes szeretetre.
Nem vagyok már gyerek, magam ura vagyok,
Nyugdíjas embernek Nap is szebben ragyog.
Mindenre van időm, amit én akarok,
Persze csak módjával, lassacskán haladok.
Szeretlek,
egyre egyre jobban,
hiába múlik el annyi bánat,
annyi boldog óra,
hiába fonja rám
ráncait a vén idő,
szerelmem
egyre egyre nő...
Csigaházba behúzódott
egy csigabiga gyerek,
nem látszott ki, csak a szeme,
mely csápról integetett.
Advent alkalmából
"Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon."
Mondta volt az Úristen
egy bíbor hajnalon.
belém szédül az őszi szél
fülembe súgja menj haza
itt van lassan a télidény
terül az ég hópaplana
Európai haikukban
Deres faágra
Lobbanó napsütés tűz!
Zúzmara csöpög.
Józseffel, az áccsal
jegyességben járva;
Názáret városban
élt egy tiszta lányka.