1954 kedvenc versei
Egyszer régen,
sok sok éve,
futottam a sors elébe,
s a Teremtőt arra kértem,
hallgassa meg a kérésem.
Igaz, hogy te nem vagy Jézus,
érdekes is lenne,
de a Földön minden ember
képes szeretetre.
Nem vagyok már gyerek, magam ura vagyok,
Nyugdíjas embernek Nap is szebben ragyog.
Mindenre van időm, amit én akarok,
Persze csak módjával, lassacskán haladok.
Szeretlek,
egyre egyre jobban,
hiába múlik el annyi bánat,
annyi boldog óra,
hiába fonja rám
ráncait a vén idő,
szerelmem
egyre egyre nő...
Csigaházba behúzódott
egy csigabiga gyerek,
nem látszott ki, csak a szeme,
mely csápról integetett.
Advent alkalmából
"Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon."
Mondta volt az Úristen
egy bíbor hajnalon.
belém szédül az őszi szél
fülembe súgja menj haza
itt van lassan a télidény
terül az ég hópaplana
Európai haikukban
Deres faágra
Lobbanó napsütés tűz!
Zúzmara csöpög.
Józseffel, az áccsal
jegyességben járva;
Názáret városban
élt egy tiszta lányka.
Négy adventvasárnap,
négy fénylő gyertya...
Örökzöld, díszített ágyon
kék, piros, fehér, lila...
Éj-denevér húz fátylat a tóra,
Sejtelembe halnak a parti fák.
Ki vagy te, szegénység?
A remények, vágyak elvesztője,
A szerencse nem kedvelője,
A bánat inspirátora,
Az életcél zúzója.
Ez lennél te, szegénység?
Fordított égbolton visszatükröződik
Óriásra hízott szembogaram.
Hasfalamon háj helyett máj érződik,
Tapasztom: két mellem is odavan!
...érted pattog kék eremben,
érted futnak két kezemben,
érted borul lángba lelkem.
Húszéves öröm, bánat,
siker és kudarc,
szerelem és csalódás,
duplán feltört
a bizonytalanság.