1954 kedvenc versei
Gondolkodj okosan (XIV.)
Volt három jó barát éppúgy, mint a mesében.
Róluk szól a versem, meglátod miképpen.
Velük történt meg ez az igen furcsa eset,
elmesélem nektek, hát nagyon figyeljetek!
Verstöredékek kövezik utam,
Zongorahangok, sok pici futam.
Ha voltál már, de még lenni akarsz,
öntsd magadra a zivatart,
villámok fényében táncolj,
ne holnaptól várj, hanem a mától.
Álmos, őszi idő borul a tájra.
Esőt síró felhők közelednek.
Bársonyszínű reggelek
lassan sűrű ködbe vesznek.
Egy vagyonőr feljegyzései
Penetráns levegő, fulladozva szívom,
háborog a lelkem, mindezt azért írom.
Banki ügyféltérben szemben a tömeggel,
küzdök magányommal, megdermedt közönnyel.
Fáradtan, szívem lépésben dobog,
hallom, a csend szótlanul bekopog,
fájó gondolataimba kapaszkodok,
nem tartanak mardosó lángoszlopok.
Kint a parkban egymagában ül a nő,
bronzkalapban, kiscsizmában feltűnő.
Megbámulják, megköszöntik, szép...
Röptető voltál,
szív-nyitogató:
hárfád húrjára
pendült meg a szó.
Ne mondd ki azt a szót, hogy állomás,
és azt se halljam többé, hogy vonat,
hogy fehér kendő lobog... Bármi mást
mondhatsz: A nevem, vagy neved.
Engem mindenki másképpen lát,
félrefésül tekintetével,
és ha egy kicsit felengedek -
hullámod tart tenger ölében.
hol az a hely
hol élnem kell
hol az a hely
hol félnem kell
Adom magunkat, jöjjön Isten, csönded!
Közeleg a tél, hideg napok jönnek.
Pocsolyában végzik ráncos levelek.
Szélszárnyon szállok, majd együtt teveled.
Mint alkonyégen hazaszálló vadlibák,
nyugszik a lélek, hunyorognak a fények -
felhők alatt kigyúl még néhány lángvirág,
s én ma is, mint egykor, álmodozva nézlek.
Advent idején lelkem békében él,
csodás és békés karácsonyt remél.
Egy borongós őszi reggel
Újságomat olvasván
Felfedeztem a nevemet
Egyik belső oldalán.