19551002 kedvenc versei
Ha azt kérdeznéd tőlem, lett-e ősszel búzám?
Boldogan felelném, bőségesen lett ám!
Hogy mennyi az annyi, lemérem arasszal,
elég lett-e télre, megmondom tavasszal.
Mint virágon egy csöppnyi gyenge harmat,
úgy érjen most ajkamhoz az ajkad.
Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
Elfeledte minden lépte,
Honnan indult, s merre tart.
"Akkor aláveti magát annak,
aki neki mindent alávetett"
(1. Korintus 15: 24-28)
Neked... Csak a csend tud úgy...
Csak a csend tud
úgy hozzám érni,
mint Te,
tisztán, szégyentelenül,
pőrén, önzetlen érzéssel,
szinte rezzenéstelenül,
és betakarni
kitakaratlan lelkem...
Gyertyalángon
égett el az álmom,
hamuként szállt el
pilleszárnyon...
emlékszem jól a kezedre mily sima volt
mily picinyke törékeny selymes és puha
körmeid ápoltan finomra csiszolva
sohasem karmolt és nem sértett meg soha
emlékszem a kezedre mi mindent adott
hogy tudott ölelni át két apró karod
sosem felejtem hálóinged illatát
ahogy csöppnyi kis lánykaként hozzád bújtam...
Legyőzni magunkat az a nagy feladat
A bolondok kebelén nyugszik a harag
Szomorú, ha valaki nem tudja kontrollálni
az érzéseit, csak az ösztönei vezetik.
Ballagásodra
Az első csúcsra feljutottál,
Épp csak körbepillantottál.
Vörös tenger hullámzása,
Szemet vonzó a látványa,
Izzik forrón, szinte lángol,
Szerelmesen ég a vágytól.
A
sötét
esőfelhők úgy
kapcsolgatják a napfényt
a színes mozaik ablaktáblák mögött,
mint hiperaktív gyerek a villanykapcsolót,
míg rá nem szólnak a szülei, hogy nem szabad...
Bonyolult lélek az emberé,
Megfejteni, sajnos, nem lehet.
Sajátunk idegenül néz ránk...
Illanó idő arcomra vésett
mély barázdákat, s` ráheverészett.