19551002 kedvenc versei
Amikor a költő végleg leteszi a tollat
Amikor a költő végleg leteszi a tollat,
többé már nem hoz új rímeket a holnap.
Csend öleli körbe megfáradt lelkét,
s a föld magába fogadja meggyötört testét.
Egy kevés izzó parázs a kézfejemre esett,
fájdalmat alig éreztem, ahogy sercegett,
bőrömön élt még egy darabig, füstölgött,
majd fájó kínommal lelkembe költözött.
Még mennék - de valami visszatart,
a génjeimbe lakozó erő,
nem is oly régen még űzött, zavart -
lelkem vihara nem eget verő.
Az asztalnál ültél,
Úgy belemerültél,
Észre sem vetted,
Régóta nézlek.
Ha ülsz, ha állsz, ha fekszel,
Ha szeretsz, ha kötekszel,
Ha maradsz, ha menekülsz,
Ha csendben csak elvegyülsz,
Ha már unnak, ha hiányolnak...
barkaágon ring a lány,
égi-földi látomás;
szárnya álom, álma szárny.
jégmadár, tűzmadár,
szirombontó lenge vágy,
égi-földi látomás.
"Mit kezdjen" az, ki tetszhalott,
a szíve rég jéggé fagyott,
üresen kongó templomát
ölelő hit nem járja át.
Szonettkoszorúcska
1.
Akár szépnek is mondható ez a világ,
a kopott kavics, a nyíló tarka virág,
a fák, a rét, a hegy, a csorgó kis patak,
felhődunna, melyet szellők dagasztanak.
Várj türelemmel, érted, ígérem, eljövök
Várj, amíg gyönyörű szerelmünkhöz felnövök
Várj a reggeli pirkadattól késő estig
Várj, amíg az orgonabokrunk már zöldellik...
Szeretem a tavaszt, a szépet,
az ibolyaillatú kéket,
a fehér százszorszépet, a piros tulipánt,
a jácintot, a nárciszt és az árvácskát.
Amikor elfárad a lélek, és elfárad a test,
oly jól esik, ha lágyan átölel, betakar a csend.
De sokszor igényli ezt minden földi lélek,
ha érzi, már fáj, már túl nehéz az élet.
Ha már nagyon fáradt, túlterhelt a lelke,
a sok kín, a sok baj felgyülemlett benne.
Pék kutyája
Kutyám neve Zsemlemorzsa,
zsemléből lett teste gyúrva.